A módszer, ami nekem segített új szokásokat kialakítani

Göblyös G. István · SZOKÁSOK

Szóval szeretnél egy új szokást kialakítani, viszont úgy érzed nincs meg a kellő motivációd? Hiába próbálod meg, a kezdő lelkesedés csak egy-két napig tart, majd minden visszafordul a régi kerékvágásba. Miért tűnik nehéznek új szokásokat kialakítani?

Sokaknak a vágya egy új rutin vagy egy új szokás kialakítása. Mindenki szeretne fejlődni. Szeretnénk változtatni az életünkön, mert valahol tudjuk, hogy az élhetnénk produktívabban is. Legyen a célunk, a korán kelés, a napi olvasás vagy meditáció netán a rendszeres futás, edzés.

Valószínűleg megannyian emlékezünk azokra a fellángolásokra mikor elhatároztuk magunkban, hogy holnaptól bevezetünk valami újat és tartani fogjuk magunkat hozzá. Majd az első és talán még a második napon is sikerült tartanunk magunkat ehhez az elhatározásunkhoz, viszont utána valahogy eltűnt a motiváció.

Sokkal kényelmesebb volt visszatérni a megszokott komfortzónánkba. Ilyenkor mindig hajlamosak vagyunk elfelejteni valamit.

Az igazi fejlődés mindig a komfortzónánkon kívül történik.

Emlékszem, én is számtalanszor döntöttem el magamban, hogy “most ki fogom olvasni ezt a könyvet”. Remélem nem kell mondanom, hogy a második nap után ugyanúgy a fiók mélyén találta magát.

Miért nem akar sikerülni?

Vegyük az én esetem például, amivel megvallva elég sokszor próbálkoztam, mindig hasonló eredménnyel.

Mi volt a célom? Kiolvasni egy könyvet.

Hogy érem el a célom? Ha kiolvasom a könyvet.

A lényeg itt a célon van és az oda vezető úton, azaz a rendszeren.

Az én hibám az volt minden egyes alkalommal, hogy egy külső célt tűztem ki magamnak.

Ugyanez volt, mint amikor többször próbálkoztam a korán keléssel, a rendszeres edzéssel vagy lényegében akármivel.

Mindig külső célom volt. Nem vettem észre, hogy ha kimozdulok a komfortzónámból, az ellent mond a jelenlegi személyiségemnek. Azaz nem tudtam azonosulni az új tevékenységgel, mert nem tudtam magaménak mondani. Ezáltal újra és újra visszakerültem a megszokott és számomra akkoriban kényelmes életvitelhez.

Mi lehet a megoldás?

Ahogy az előbb is említettem, sokan külső célt állítunk fel magunknak, ami nem egyezik a személyiségünkkel.

Akkor miért nem tűzünk ki belső célt?

A cél nem az, hogy kiolvassunk egy könyvet, a cél az, hogy olvasóvá váljunk.

A cél nem az, hogy lefussunk 5 km-t, a cél az, hogy futóvá váljunk.

A cél nem az, hogy rendszeresen edzünk, a cél az, hogy egészségesebbek és fittek legyünk.

Saját magunkban kell célt kitűznünk ahhoz, hogy a személyiségünk azt elfogadja és ne álljon a saját utunkba.

Ezután kell meghatároznunk, hogy hogyan tudjuk elérni a célunk.

Cél: Rendszeres olvasóvá válni.

Terv: Kéthetente kiolvasni egy könyvet.

Cél: Rendszeres futóvá válni.

Terv: Heti háromszor futni 30 percet.

Cél: Korán kelővé válni

Terv: Fél órával hamarabbra állítani az ébresztőt és meghatározni mit fogunk csinálni abban a plusz fél órában.

Ki kell alakítanunk egy rendszert, amit követhetünk és ahol a végső cél mindig a jellemfejlődésünkre irányul, az odavezető út pedig külső cselekedetekből áll. Persze ugyanakkor ez nem a varázsformula. Elszántság és kitartás is kell. Mindig lesznek napok, mikor sokkal könnyebbnek tűnik elvetni csak egy napra az új szokásonkat. De akkor már miért ne lehetne kettőre? Háromra? Vagy egy hétre?

“Amit minden nap csinálsz, többet ér, mint amit csak néha-néha.”

Gretchen Rubin

Ha mindig csak a komfortzónánkon belül maradunk, nem fog változás történni az életünkben. Jó az, mikor minden kényelmes, viszont olykor számunkra kényelmetlen helyzetekbe kell hoznunk magunkat, hogy változást hozzunk az életünkbe.

Bónusz: Amit nem vezetsz, azt nem tudod irányítani.

Kezdjük el vezetni az új, kialakítani kívánt szokásunkat. Ez pusztán annyiból áll, hogy akár a telefonunkon, akár papíron vagy naptárban megjelöljük azokat a napokat, mikor sikerült tartani magunkat az új szokásunkhoz. Ahogy növekszik a “lánc” a napok elteltével, csak egy dologra kell ügyelnünk: ne szakítsuk meg a láncot.

Inspiráció:
James Clear – Atomi szokások