Hogy tartsd magad a szokásokhoz, mikor nincs kedved

Jó dolog szokásokat kialakítani és tartani magunkat hozzájuk, viszont mindig lesz olyan, hogy nem lesz hozzá kedvünk.

Göblyös G. István · SZOKÁSOK

Meg sem tudnám számolni hányszor jártam már így. Elhatároztam, hogy minden nap 5:30-kor fogok kelni 30 napig, de a 7. napon egyszerűen nem tudtam kikelni az ágyból és csak a szundi gombot nyomogattam. Vagy mikor azt mondtam, hogy mostantól egy hónapig minden nap legalább 250 szót fogok írni, és milyen meglepően mindössze 4 napig tudtam tartani magamat hozzá. De rengeteg példát hozhatnék még: mikor futni szerettem volna, rendszeresebben edzeni, naplót írni, a napi teendőimet teljesen befejezni és még sorolhatnám. Mintha az élet mindig közbeszólna, hogy “Helló! Megjöttem, hogy nehezebben tudd ezeket megcsinálni, mert látom eddig jól mentek.”

Annak ellenére, hogy már számos szokást sikerült kialakítanom, amik közül már nem egyet több, mint 100 egymást követő napja csinálok, még mindig szembekerülök én is azzal a problémával, ami miatt a legtöbben fel szoktak hagyni az ilyen próbálkozásokkal: Hogy vegyem rá magam, ha nincs hozzá kedvem?

TARTALOMJEGYZÉK

1

Amikor az élet közbeszól

“Az egyetemen baseballoztam.” írja James Clear, az Atomi szokások szerzője, “A szezonon kívül a csapattársaimmal barátságos erősember versenyeket rendeztünk, ahol traktorgumit borítottunk fel, szánkót húztunk tele súlyokkal és általában nehéz, furcsa alakú dolgokat toltunk, húztunk és dobáltunk.” Nekem már most jól hangzik. “Időnként előfordult az eseményen, hogy valaki arra panaszkodott ‘nem erre készültem’, vagy hogy ‘én nem is gyakoroltam ilyesmire.’ A szobatársam viszont egy egyszerű mondattal válaszolt a nyafogásra: ‘Gyakorolj a káoszra.'”1How to Stick to Your Goals When Life Gets Crazy: James Clear

Ez az egyszerű mondat, amit sehogy nem lehet szebben lefordítani magyarra2Eredetileg: ‘Train for chaos’, pontosan azt üzeni, amit nem akarunk hallani. Azaz, “Ne mondd nekem, hogy a körülmények nem ideálisak. Mondd, hogy felelősséget vállalsz, hogy legközelebb jobban felkészülsz.”

Mert ugye, általában azért nincs kedvünk az új szokásainkhoz, mivel a külső körülmények keresztbe húzzák a számításainkat. Mi azt tervezzük, hogy minden gördülékenyen, a terv szerint fog menni. Senki nem fog beleszólni abba, hogy mit csináljunk és nem gondolunk arra, hogy bármilyen hirtelen teendő közbejöhet. Ahogy ezek pedig felrúgják a terveinket, egyből el is megy a kedvünk minden mástól. Ezt a “Gyakorolj a káoszra” felfogást könnyebb megértenünk, ha egy szót kicserélünk: Készülj a káoszra.

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az élet gyakran átvált városnézős tempóból autópályásra, és észre sem vesszük, hogy úgy telt el a napunk, hogy a saját dolgainkra nem is maradt időnk. A probléma viszont az, hogy mikor nem tudjuk megcsinálni a dolgainkat akkor, amikor szerettük volna, azt már kudarcnak könyveljük el és nem is foglalkozunk velük tovább, hiszen nem sikerült, ugye?

Ez olyan, mintha késésben lennénk valahonnan, mert a városban egy dugóba kerültünk és azt mondjuk, hogy “már úgysem érnék oda időben”, majd megfordulunk és hazamegyünk.

Egy egyszerű módszer segítségével könnyedén fel tudunk hagyni az ilyen kudarc megélésével. Pusztán számításba kell vennünk azokat a dolgokat, amik közbejöhetnek, keresztbe húzva a számításainkat. Pont úgy mint a programozásban.3Programozásban az egyik alapvető módszer a feltételes, azaz if-then, utasítás.

Ha [valami váratlan történik], akkor [ezt fogom csinálni.]

Például,

  • Ha nem kelek fel időben holnap a reggeli edzéshez, majd edzek délután.
  • Ha valami egészségtelen kaját eszek ebédre, akkor vacsorára valami egészségeset készítek.
  • Ha délelőtt nem tudom megcsinálni a tervezett teendőm, akkor majd délután megcsinálom.

Ez a gondolatmenet segít, hogy mikor valami váratlan történik, akkor ne az jusson eszünkbe, hogy “ez már megint nem sikerült”, hanem az, hogy “oké, hogy tudom még így is megcsinálni a dolgaim?”

Márpedig valljuk be, hogy mindig történik valami az életben, amire nem számítunk. Mert tudjuk legbelül az élet egyik igazságát, csak olykor hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla.

Az életben egy valami biztos. Az, hogy semmi sem az.

2

A cselekvés lendületet ad

Ha nem mozdulunk meg a kanapéról, hiába várjuk, hogy megjöjjön a kedvünk bármihez is. Viszont minden szokásunkat valahogy el kell kezdeni. Mindennek van egy kis ráhangoló rutinja. Mikor pedig egy kis erőfeszítést teszünk és cammogva, kínlódva, de nekikezdünk ezeknek, akkor a cselekvésünk megadja a lendületet a továbbiakhoz.

Mindig lesz olyan, mikor nem lesz kedvünk a szokásainkhoz. Mikor azt érezzük, hogy semmi kedvünk nincs. Ekkor igazából csak lusták vagyunk, de az előzővel vigasztalni magunkat valahogy kevésbé fájdalmas. És sajnos nincs varázspirulánk, amit egyből bevéve visszajönne a lelkesedésünk. Ezt az egy lépést, ezt az egy “áldozatot” nekünk kell megtennünk és mellénk kell állítanunk az akaraterőnket, hogy segítsen ebben.

A jó hír viszont, hogy amint nekikezdünk ezeknek a rávezető rutinoknak, azt fogjuk észrevenni, hogy már nehezen tudnánk nem folytatni azt, amibe belekezdtünk. Ezek a rávezető rutinok, olyanok, mint:

  • Az edzésnél a bemelegítő gyakorlatsor.
  • Futásnál a cipő felvétele és a lábaink átmozgatása.
  • Meditálásnál a csend megteremtése, magunk kényelembe helyezése és mély levegők vétele.
  • Írásnál az első 200 szó kipaszírozása magunkból.

Bármilyen szokást szeretnénk kialakítani, mindnek van (kell, hogy legyen) úgymond egy bevezetése. Mikor megmondjuk az elménknek, hogy “már pedig most ezt fogjuk csinálni, ha tetszik, ha nem.”

De az elménknek csak az első 2 percben nem fog ez tetszeni. Azután a 2 perc után észre fogjuk venni, hogy már nem akarjuk abbahagyni a bemelegítést; nem akarjuk abbahagyni a futást; nem akarunk visszatérni a meditálás nyugalmából; és nem akarjuk abbahagyni az írást. Mert már megadtuk a löketet magunknak a cselekvéssel, a lendület pedig onnan már húz minket tovább.

Tehát arra kell törekednünk, hogy minden szokásunkhoz legyen egy rávezető rutinunk, ami nagyjából 2 perces legalább. Ezt pedig, ha képesek vagyunk megcsinálni, az abszolút motiválatlanságunk ellenére is, akkor cserébe megkapjuk a lendületet, ami már visz minket tovább, hogy tartani tudjuk magunkat a szokásainkhoz.

3

Kevesebb súrlódás, nagyobb esély

Hiába vagyunk olykor rendkívül eltökéltek, megesik, hogy az akaraterőnk egyszerűen nem akar a mi oldalunkra állni. Mikor egy fikarcnyi esélyét sem érezzük annak, hogy bármihez is neki tudnánk kezdeni. Ilyenkor jön képbe az, amivel meg tudjuk könnyíteni a dolgunkat: alakítsuk a környezetünket az előnyünkre.

Az, hogy milyen környezetet alakítunk ki magunk körül, gyakran felülmúlja az akaraterőnket. Mikor valaki ki szeretné iktatni az életéből az édességet fogyás gyanánt, akkor (jobb esetben) nem vásáról fél tucat csokoládét és teszi ki otthon mindenhova: a nappali asztalára, a konyhapultra, az ágy mellé. Ekkor pont, hogy meg kell nehezítenünk a saját dolgunkat. Azaz, nem hagyjuk, hogy bármilyen csokoládé látóhatárba kerüljön. Ergo, növeljük a súrlódást, mert ha annyira csokit szeretnénk enni, akkor el kéne mennünk a boltba érte. Ami persze plusz idő, energia és pénz.

Tudom, most pont a valamiről való leszokást szemléltettem, aminél éppen növelni kell a súrlódást, hogy nehezebb legyen folytatni. Most viszont akkor nézzük meg, hogy építsünk szokást azáltal, hogy csökkentjük a súrlódást.

Pusztán olyan előkészületeket kell csinálnunk, vagy kis átalakításokat, amik segítik, hogy minél kevesebb energiát kelljen befektetnünk a szokásaink elkezdéséhez. Vagyis a rávezető rutin elkezdéséhez.

Például, ha reggelente szeretnénk edzeni, akkor az előző este készítsük ki az edzős ruhánkat. Ha lefekvés előtt olvasni szeretnénk, akkor a reggeli megágyazásnál tegyük a könyvet a párnánkra, így azt mindenképp meg kell fognunk lefekvés előtt. Ha írni szeretnénk, akkor csak a Word ikonját hagyjuk az asztalon.

Ne féljünk kreatívok lenni ezzel a folyamattal. Olyat kell találnunk, ami nekünk működik. Ha az egyik ötletünk nem jött be az nem azt jelenti, hogy képtelenek vagyunk szokásokat kialakítani. Azt jelenti, hogy stratégiát kell változtatnunk. Kísérletezgetünk kell, amíg ki nem alakítjuk azt a segítséget magunknak, ami valóban működik.

Az életben sem megy mindig minden elsőre. Ha egyszer megbukunk a forgalmi vizsgánkon, akkor sem mondjuk azt, hogy “áhh ez nem, hagyjuk is az egészet.” A sikertelen próbálkozás nem kudarc, hanem tanító. Megmutatja, hogy amit próbáltunk, az nem a megfelelő irány. Azt mutatja meg, hogy mi nem működik. Ez pedig jó dolog, mert szűkítettük a módszerek széles választékát.

4

Miért jó, ha nincs kedved nekikezdeni

A könnyű napokon mindenki fent tudja tartani a szokásait. Mikor minden klappol és semmi nehézség nincs a napunkban, akkor örülünk, hogy milyen jól és könnyedén tudjuk csinálni a dolgainkat. Viszont tudjuk, hogy az élet ritkán ilyen. Jöhetnek a kifogások, hogy “neked könnyű, mert te egyedül laksz”, vagy “egy műszakban, nekem sem lenne nehéz ezt csinálni”, vagy “próbáld meg ezt két gyerek mellett”. Ezeket a kifogásokat mindig magunknak mondjuk. Nem mással akarjuk elhitetni, hogy mi képtelenek vagyunk szokásokat kialakítani, hanem saját magunkkal.

Mi lenne, ha nem azt néznénk, hogy miért nem tudunk szokásokkal foglalkozni, hanem azt, hogy hogyan tudnánk megoldani? Ha az ember sétálni szeretne autózás helyett, akkor nem azt fogja nézni, hogy hova mehetne autóval, hanem azt, hogy hova mehetne gyalog, autó helyett. Pusztán hozzáállás kérdése.

Ugyanígy, az is hozzáállás kérdése, hogy mikor nincs kedvünk nekikezdeni a szokásunkhoz, azon gondolkozunk, hogy már megint el fogjuk cseszni és hogy lehetünk ilyenek, hogy még ennyit sem tudunk megcsinálni. Majd tovább esszük a jégkrémünket a kanapén fetrengve és egy nagy sóhajt követve beletörődünk a sorsunkba, tovább nézve a Netflixet. Vagy, azt mondjuk, oké, nincs kedvem. De itt esik ki mindenki. Én nem fogok. Majd felkelünk és nekilátunk a dolgunknak. Mert ezt senki más nem tudja megcsinálni helyettünk.

Pont ezért jó, ha nincs kedvünk a szokásainkhoz. Mikor rossz napunk van. Ezek sokkal fontosabbak, mint a jó napok. Ha akkor is edzünk, futunk, olvasunk, meditálunk vagy írunk, mikor nincs hozzá semmi kedvünk, akkor vagyunk képesek fenntartani a szokásainkat. Ez az igazi válaszfal. Ha pedig fent tudjuk tartani ezeket a nehéz napok ellenére is, akkor már csak egy dologra van szükségünk: időre.


Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak


LÁBJEGYZETEK

  • 1
    How to Stick to Your Goals When Life Gets Crazy: James Clear
  • 2
    Eredetileg: ‘Train for chaos’
  • 3
    Programozásban az egyik alapvető módszer a feltételes, azaz if-then, utasítás.

Mi a véleményed erről?