Rólam

Szia! Csak nekem fura egy blogon így köszönni? Göblyös István vagyok és talán többször kaptam meg a “te nem vagy normális” reakciót azokra a dolgokra, amiket csinálok, mint ahányszor… maradjunk annyiban, hogy sokszor.

Igazából semmi eget rengető dologra nem kell gondolni, pusztán szeretek korán kelni, mozogni, edzeni, futni, meditálni, szokásokkal kísérletezgetni, naplót vezetni, olvasni és nem igazán használom a közösségi médiákat. Általában ezek valamelyike vagy együttese üti ki az embereknél a biztosítékot, mindössze azért, mert nem ez a megszokott.

Mint ahogy szinte minden változást egy mélypont előz meg, velem is hasonlóképpen történt.

Egyetemi hallgatóként és gyakornokként igen fontos számomra az időbeosztás. Pont az idő megfelelő kihasználása és az egyensúly, a tanulás-munka-magánélet között, ösztönzött arra, hogy egy rossz szokásokkal és telefonfüggőséggel teli mélypont után elhatározzam, rendbe teszem az életem.

Ahogy egyre több új dolgot tanultam meg és tudtam alkalmazni az életemben, úgy egyre többet említettem ezt a környezetemnek is. Látván, hogy az én életvitelem is mennyivel javult és hogy a családnak, barátoknak és ismerősöknek is tetszett a téma, gondoltam miért ne osztanám meg ezeket a tapasztalatokat még több emberrel?

Pont ezért igyekszem minden bejegyzést azzal a hangsúllyal írni, hogy “Szeretnék neked segíteni”, ellentétben a közösségi médiákon megszokott posztolással, amit ritkán írunk ilyen szándékkal. Gyakrabban érezhető a “Nézd, mit csinálok épp”, mint a “Nézd, mit tehetek érted.”

Nem vagyok témaszakértő, nem vagyok guru, nem vagyok életvezetési tanácsadó. Ugyanolyan ember vagyok, mint te, aki pusztán a tapasztalatairól mesél és ír, remélve, hogy ezzel másokat is inspirálok.

Nem áll szándékomban megmondani, hogy mit csináljanak az emberek, még akkor is, ha némelyik bejegyzés ilyen hangvételű. Ekkor is csak azért fogalmazok így, mert saját magamnak is így fogalmaztam meg a dolgokat.

A célom nem az, hogy megváltoztassam az embereket. A célom az, hogy mind saját magunk tegyünk belső felismeréseket, amik egy jobb önmagunk felé terelnek minket. Ugyanis minden változás bennünk indul meg először. Én csak egy kis löketet tudok adni a tapasztalataimmal remélve, hogy téged is elgondolkoztatnak.

Szeretném megmutatni, milyen tudatosan élni.

Előadások, interjúk

Már több alkalommal is volt szerencsém olyan témában előadást tartani, amivel napi szinten foglalkozok és imádok.

Ha szeretnéd, hogy az eseményeden is tartsak előadást az alábbi témákban:

  • Mentalitás – boldogság, elvek, életfelfogás; úgymond egy operációs rendszer bemutatása az élethez.
  • Produktivitás megfelelő munkavégzés, fókuszkörnyezet, tévhitek a produktivitásról.
  • Szokások – a szokásépítés titkai és a mögötte lévő felfogás.

Akkor a lenyíló fülre kattintva tudsz meghívni egy email küldésével.

Ezeken kívül, a Kossuth Rádió Országjáró műsorában is szerepeltem egy interjú erejéig.

Az életmentalitásaim

  1. Ha a közösségnek jó, nekem is jó.
    Nem csak azért tanulok és fejlesztem magam, hogy ezt a tudást kitulajdonítsam. Mindet át szeretném adni. Úgy vélem, hogy együttműködésre teremtettünk. Ez első számú életmentalitásom, a tudás átadása minél több embernek, hogy a hibáimból tanulhassanak és megmutathassak egy irányt, merre célszerű elindulni. Az, hogy a lépést megteszed-e ebbe az irányba, csak rajtad múlik.
    .
  2. Nem az elismerés a lényeg.
    Az ego csúnya dolog tud lenni. Nem azért csinálom ezt, hogy a nevemhez kössék ezeket a dolgokat. Nem azért, hogy másnak tűnjek, hogy jobbnak tűnjek, hogy elismerjenek. Egyedül az motivál, hogy a tudásom átadása segíthet másokon. Nem számít nekem, hogy az emberek tudják-e, tőlem jött az információ. A lényeg, hogy elérjen hozzájuk, megértsék és cselekedjenek.
    .
  3. Hitelesen vagy sehogy
    A tapasztalatokat mindig többre tartottam, mint az elismervényeket és az üres tanácsokat. Úgy gondolom a tanács tapasztalat nélkül nem sokat ér, hiszen ekkor a legfontosabb dolog hiányzik belőle: a hitelesség. Mondhat akárki akármit, csak üres szavak maradnak, ha az illető nem úgy él, ahogy arról beszél. Az alapelvemet az élethez egy kétezer éves filozófus fogalmazta meg a legjobban: “Ne magyarázd el a filozófiád. Testesítsd meg.”