Rólam

Szia! Csak nekem fura egy blogon így köszönni? Göblyös István vagyok és talán többször kaptam meg a “te nem vagy normális” reakciót azokra a dolgokra, amiket csinálok, mint ahányszor… maradjunk annyiban, hogy sokszor.

Igazából semmi eget rengető dologra nem kell gondolni, pusztán szeretek korán kelni, mozogni, edzeni, futni, meditálni, szokásokkal kísérletezgetni, naplót vezetni, olvasni és nem igazán használom a közösségi médiákat. Általában ezek valamelyike vagy együttese üti ki az embereknél a biztosítékot, mindössze azért, mert nem ez a megszokott.

Mint ahogy szinte minden változást egy mélypont előz meg, velem is hasonlóképpen történt.

Egyetemi hallgatóként és gyakornokként igen fontos számomra az időbeosztás. Pont az idő megfelelő kihasználása és az egyensúly, a tanulás-munka-magánélet között, ösztönzött arra, hogy egy rossz szokásokkal és telefonfüggőséggel teli mélypont után elhatározzam, rendbe teszem az életem.

Ahogy egyre több új dolgot tanultam meg és tudtam alkalmazni az életemben, úgy egyre többet említettem ezt a környezetemnek is. Látván, hogy az én életvitelem is mennyivel javult és hogy a családnak, barátoknak és ismerősöknek is tetszett a téma, gondoltam miért ne osztanám meg ezeket a tapasztalatokat még több emberrel?

Pont ezért igyekszem minden bejegyzést azzal a hangsúllyal írni, hogy “Szeretnék neked segíteni”, ellentétben a közösségi médiákon megszokott posztolással, amit ritkán írunk ilyen szándékkal. Gyakrabban érezhető a “Nézd, mit csinálok épp”, mint a “Nézd, mit tehetek érted.”

Nem vagyok témaszakértő, nem vagyok guru, nem vagyok életvezetési tanácsadó. Ugyanolyan ember vagyok, mint te, aki pusztán a tapasztalatairól mesél és ír, remélve, hogy ezzel másokat is inspirálok.

Nem áll szándékomban megmondani, hogy mit csináljanak az emberek, még akkor is, ha némelyik bejegyzés ilyen hangvételű. Ekkor is csak azért fogalmazok így, mert saját magamnak is így fogalmaztam meg a dolgokat.

A célom nem az, hogy megváltoztassam az embereket. A célom az, hogy mind saját magunk tegyünk belső felismeréseket, amik egy jobb önmagunk felé terelnek minket. Ugyanis minden változás bennünk indul meg először. Én csak egy kis löketet tudok adni a tapasztalataimmal remélve, hogy téged is elgondolkoztatnak.

Szeretném megmutatni, milyen tudatosan élni.

Az életmentalitásaim, amik mindent megváltoztattak

  1. Az 1% szabály.
    A legfontosabb dolog nekem, hogy minden nap fejlődjek valamiben. Nem kell óriási lépéseket tenni, elég, ha 1%-ot fejlődünk a tegnapi önmagunkhoz képest. Ha csak egy évre vetítjük ezt ki: 1.01365 = 37.8 tehát, ha egy egész évben minden nap csupán 1%-ot fejlődünk, majdnem 38-szorosa lehetünk mentálisan, szellemileg, fizikailag vagy együttesen az egy évvel azelőtti énünknek. Igen, egy icipicit reális beállítottságú vagyok.
    .
  2. “Ne magyarázd el a filozófiád. Testesítsd meg.”
    A világon már éppen elég álszent ember van. Nagyon könnyű megmondani másoknak, hogy mit, hogyan kéne jól csinálni. Viszont már annál nehezebb betartani nekünk is a saját tanácsainkat. Ideje gyakorolni a hitelességünket és nem csak az észt osztani, hanem tudatosan, a jó tanácsokat megfogadva élni.
    .
  3. Tudd, mit irányíthatsz és mit nem
    Uram, adj nekem derűt, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, amelyeken nem tudok változtatni.
    Bátorságot, hogy megváltoztassam azokat, amelyeket meg tudok.
    És bölcsességet, hogy különbséget tudjak tenni közöttük.
    Feleslegesen aggódunk és stresszelünk olyan események miatt, amelyekre nincs kihatásunk. Gondoljuk hát végig, mi az, amin tudunk változtatni és mi az, amin nem.
    .
  4. Keresd a kritikát, ne kerüld.
    Gyakran megesik, hogy a saját nézőpontunk be van szűkülve. Nem árt, ha kérünk néhány építő jellegű kritikát olyanoktól, akikben megbízunk és valamennyire értenek ahhoz, amit csinálunk. Nyilván én sem fogok a nagyszüleimtől programozói algoritmus optimalizálási véleményt kérni. Viszont nem támadásnak kell vennünk a kritikákat, mert 99%-ban nem is annak szánják. Ilyenkor kicsit ellent kell mondanunk az egónknak és beismernünk, hogy mi is tévedhetünk.