Operációs rendszer az élethez – Sztoicizmus

Ha filozófiáról beszélünk, olyanra van szükségünk, ami megoldást jelent a modern problémáinkra. Nekem a sztoicizmus pont ilyen.

Göblyös G. István · GONDOLKODÁSMÓD

Mikor legelőször hallottam a sztoicizmusról, két dolog futott át az agyamon: 1) halvány lila gőzöm sincs, hogy ez micsoda. 2) De már most nagyon tetszik! Ne kérdezzétek légyszi, tudom, néha elég furán működöm. Viszont már az első pillanattól kezdve azt éreztem, mintha hívna engem ez az egész. Elkezdtem kutakodni könyvek után és sorra olvastam őket, jegyzeteltem belőlük, átfogalmaztam őket, csak azért, hogy később rájöjjek, rengeteg dolgot nem értettem meg elsőre.

Ami biztos, filozófiát tanulni nem a legkönnyebb. De az elmúlt időszakban nagy szerepet játszott ez az életemben – és játszik most is – és még fog később is. Úgyhogy az eddig összegyűjtött tudásomat és tapasztalataimat gyűjtöttem össze úgy, ahogy én is szívesen olvasnék erről a témáról. Előre szólok, nincs benne minden, mert egy olyan hosszú bejegyzést még én sem olvasnék el. De azért igyekeztem a lényegeseket belefoglalni. Így hát üdvözöllek kedves kalandor, a sztoicizmus gyors alapozón.

TARTALOMJEGYZÉK

1

Mi a sztoicizmus?

Sajnálom, hogy ezt tőlem kell megtudnod, de a sztoicizmus egy filozófia. Na de most! Mielőtt teljesen elmenne a kedved az élettől ezen szó hallatán (ami egy elég nagy paradoxon lenne), tudom, hogy a legtöbb ember inkább vet egy keresztet maga elé, minthogy valami olyan száraz és unalmas dologról kelljen beszélnie, mint egy (hidegkirázósan) filozófia. Pfuj.

Valójában, a filozófia sokkal több, mint hosszú és száraz könyvek olvasása, vagy hosszú többórás, dögunalmas előadások tartása, végig hallgatása. A filozófia tett, nem beszéd. Igazából, mindannyiunknak megvan a maga filozófiája. Az, ahogy a saját életünket éljük, az a mi filozófiánk. Nem az, mikor elmeséled a barátodnak, hogyan kellett volna csinálnia bizonyos dolgokat, meg hogy szerinted mi a megfelelő viselkedés, válasz, reakció. Hanem mikor ténylegesen cselekszel is. Ahogy az egyik nagy sztoikus filozófus, Epiktétosz is mondta, ne magyarázd el a filozófiád, hanem testesítsd meg. Vagy Thoreaut idézve, aki szerint filozófusnak lenni nem annyit jelent, hogy kifinomult gondolataink vannak az életről, hanem hogy megoldjuk az élet problémáit nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is.

Az ilyen jellegű filozófiák azáltal maradtak fent, hogy a feljegyzéseiken kívül a hétköznapokban is használták őket. Egészen az ókorig visszamenően rabszolgák, költők, uralkodók, politikusok, katonák és polgárok. Mindenki arra használja a filozófiát, hogy azáltal segítse megoldani az élete problémáit. Ezek a bölcsességek és gondolatok pedig elérhetőek számunkra most is, melyeknek egyik kiemelkedője: a sztoicizmus.

2

Történelmi hiperszökkenés

Lehet, hogy hallottunk már néhány embert ókori görög és római filozófusok neveivel dobálózni, viszont önmagamból kiindulva merem feltételezni, hogy fogalmunk sincs, ki kicsoda és mit mondott, ami megmozgatta az embereket. Szóval egyszerűsítsük le ezt egy kicsit.

Biztos hallottunk Szókratészről. Ő úgymond a nyugati filozófia keresztapja. Szókratész tanította Platónt, Platón pedig Arisztotelészt. Végül pedig Arisztotelész tanította III. Alexandroszt, vagy ahogy mi ismerjük, Nagy Sándort. Nagy Sándort viszont nem érdekelte annyira a filozófia tanítása. Ő inkább meghódította az akkor ismert világ egy hatalmas részét.

Szóval Nagy Sándort kihagyva a listából, Arisztotelészre térjünk vissza. Ő azzal érvelt, hogy a boldogság az erényes életből származik. Felsorolt vagy egy tucat ilyen erényt, mint a bátorság, mérsékletesség, bölcsesség, szerénység stb.

Ez pedig nagyon jól hangzott elsőre, de az emberek gyorsan rájöttek, hogy nem lehet egységesen mérni ezt az erényességet. A szerénység határa az, ha csak tavalyi versenyeredményeinket mondjuk el mindenkinek vagy az egész életünkét? A mérsékletesség határa 3 sör vagy 12?

Ezek a nézeteltérések osztották meg a görögöket, akiknek a tanításai négy külön iskolába tagolódtak: cinizmus, szkepticizmus, epiküránizmus és sztoicizmus.

Röviden, a sztoicizmust Athénban alapította meg Zénó, az időszámításunk előtti 3. században, miután egy hajótörés következtében az egykor gazdag kereskedő az összes vagyonát elveszítette. Athénban besétált egy könyvtárba, ahol Szókratészről kezdett el olvasni. A tanításai pedig annyira lenyűgözték, hogy úgy döntött összegyűjti a város filozófusait, hogy megvitassák azokat. Később elkezdte tanítani a saját diákjait, egy új filozófia nevében, ami a sztoicizmus volt.1A “sztoicizmus” elnevezés a Stoa Poikile-ből, vagyis “festett verandából” ered. Ilyenek voltak Athénban, az Agóra északi oldalán azok az oszlopcsarnokok, amik történelmi harci jelenetekkel voltak díszitve. Ezen a helyen gyűlt össze Zénó és a követői, hogy megvitassák az ötleteiket. A lakosok pedig emiatt csak úgy hivatkozik rájuk a Stoa szóból, hogy a sztoikusok. Később, ezen tanításokat gyakorolták a sztoikusok, akik közül a híresebbek a rabszolga Epiktétosz, a politikus és író Seneca, valamint az uralkodó császár, Marcus Aurelius.

Érdekes, hogy az ő elmélkedéseik nem azért maradtak fent, mert tanították azokat. Epiktétosz óráin egy lelkes diák úgy döntött, hogy lejegyzeteli a tanára élettanácsait. Seneca bölcsességeit a rokonának, Luciliusnak küldött leveleiből gyűjtötték össze. Marcus Aurelius elmélkedései pedig a naplójából kivett önmagának írt emlékeztetőikből állnak.

Egyikük sem mondta azt, hogy ő sztoikus lenne, vagy hogy filozófus. Egyszerűen csak tették a dolgukat és pusztán ezzel, hogy máshogy élték az életük, tömegeket tudtak inspirálni. Nem csak az ő életükben, de évezredeken át.

3

Mit tanít a sztoicizmus?

Az a meglepő a sztoicizmusban, hogy más filozófiáktól és vallásoktól eltérően nem tanítja azt, hogy fosszuk meg magunkat minden élvezettől és hogy napokon át meditálva váljunk eggyé az univerzummal. A sztoikusokat érdeklő öröm leginkább tárgytalan élvezetként jellemezhető. Tehát nem egy bizonyos dolog élvezete, hanem mindené egyidejűleg. Úgy gondolták, hogy az embernek élveznie kell azokat a jó dolgokat, amiket az élet felkínál, mint a barátság és vagyon, de csak akkor, ha nem ragaszkodnak ezekhez a dolgokhoz.2William B. Irvine. (2009). A Guide to the Good Life. Oxford University Press., 275.

Számomra már ez is meglepő volt, hiszen a legtöbb vallás és filozófia nagyon drasztikus és olykor az emberi természetnek teljesen ellentmondó életvitelt követel meg a híveitől. A sztoicizmus viszont nekem már egész hamar olyannak tűnt, amit a mai 21. századi ember is be tud ültetni az életébe. Mint ezután pedig kiderült, nem csak én láttam így. De erről egy kicsit később.

Vegyük sorra akkor, hogy mi mindent tudnak tanítani nekünk az ókori sztoikusok fennmaradt írásai.

VÁLASSZ EGY MODELLT

Seneca a Luciliusnak címzett leveleiben arra ösztönzi rokonát, hogy válasszon egy példát, egy modellt, ami alapján élje az életét. Itt ugye nem másra gondol, mint egy filozófiára.

Mindenhez van egy rendszerünk. Van rendszerünk az emailjeink fogadásához, küldéséhez. Van rendszerünk az oktatáshoz, hogy mikor, mit és hol tanuljunk. Tudjuk, hogy ha a bankszámlánkkal van probléma, akkor a bankfiókunkhoz kell bemennünk. Viszont nagyon kevesünknek van egy rendszere az élethez.

Ha választunk magunknak egy modellt, egy rendszert, akkor tudni fogjuk, hogyan cselekedjünk az életünk nehezebb időszakaiban. Tudni fogjuk, hogyan reagáljunk a kellemetlen dolgokra és hogyan igazodjunk el a mindennapok nehézségeiben. Tehát el kell döntenünk, hogy milyen modell alapján szeretnénk élni az életünket.

Tudom, most mondhatnánk, hogy ha szabályok és rendszerek szerint éljük az életünket, akkor hol marad a szabadság? Gondoljunk bele, mikor megtervezzük előre az egész napunkat. Ilyenkor nem kell gondolkodnunk, hogy mi után mit csináljunk, mert megvan rá a rendszerünk. Rendszerek és szabályok által élni nem megfoszt minket a szabadság érzetétől, hanem pont, hogy biztosítja nekünk azt.

AZ EGO AZ ELLENSÉGED

A sztoikusok hamar felismerték, hogy ami leginkább a saját utunkba tud állni az az egonk. Az ego “a saját fontosságunkba vetett egészségtelen hit, arrogancia és önközpontú becsvágy. A vágy, hogy jobb legyél, több legyél, hogy elismerjenek- ez az ego.”3Ryan Holiday. (2020). Az Ego Az Ellenség. 21. Század Kiadó. Budapest, 24.

Az egyik legnagyobb hiba, mikor azt hisszük, hogy már nem tudnak nekünk újat mondani. Mindannyian beleesünk ebbe a csapdába. Úgy gondoljuk megvan a kellő tudásunk bizonyos területeken és ezért nem is hallgatunk meg másokat, sőt nem is szeretnénk többet hallani vagy tanulni arról a bizonyos dologról, mert tisztán meg vagyunk győződve, hogy a mi tudásunk több. Ez is az ego műve. Ahogy Epiktétosz mondta,

“Lehetetlen megtanulni azt, amiről az ember úgy gondolja, hogy már tudja.”

Azaz, nem fogjuk megtalálni a válaszokat, ha túlságosan önteltek és magabiztosak vagy a kérdések feltevéséhez. Nem fogunk fejlődni, ha a legjobbnak hisszük magunkat.

NE LEGYÉL A VAGYONOD RABSZOLGÁJA

Több sztoikus is szörnyen vagyonos ember volt. Marcus Aurelius, császár révén, nem kis vagyonnal rendelkezett és Seneca, az akkori császár, Nero tanácsadója lett, ugyancsak nem kevés fizetségért. A sztoikusok mindig úgy kezelték a vagyonukat, hogy vegyék annak hasznát, ha tehetik, de sose függjenek tőle. Úgymond ők a pénzük a mesterei voltak, nem a rabszolgái.

Arra ösztönözték önmagukat, hogy rendszeresen vizsgálják felül a vágyaikat, nehogy a saját szerencséjük és vagyonuk csapdájába essenek. Úgymond ne váljanak az anyagi dolgok rabszolgáivá.

“A bölcs ember nem tartja méltatlannak magát a szerencse kezéből származó ajándékokra: nem szereti a gazdaságot, de inkább lenne az; nem a szívébe, hanem az otthonába vinné; és az ő gazdagságát nem elutasítja, hanem megtartja, azt kívánva, hogy ez nagyobb teret biztosítson számára az erényei gyakorlásában.”

Seneca: A boldog életről

LEGYEN MEG A MÉRCÉD

A legjobb vezetők ritkán mondják azt, hogyan kell csinálni a dolgokat, mivel a tetteik magukért beszélnek. Csak gondoljunk egy olyan emberre, akit csodálunk. Neki nem kell megmondania, hogy mit csináljunk. Pusztán azzal inspirál minket, ahogyan cselekszik.

A világon már éppen elég álszent ember van. Nagyon könnyű megmondani másoknak, hogy mit, hogyan kéne jól csinálni. Viszont már annál nehezebb betartani nekünk is a saját tanácsainkat. Ideje gyakorolni a hitelességünket és nem csak az észt osztani, hanem tudatosan, a jó tanácsokat megfogadva élni.

Mondani és tudni nem egy és ugyanaz. Igaz, olykor könnyű és csábító, hogy helyeseljünk egy ötletet, anélkül, hogy azt képesek lennénk teljes mértékben beleültetni az életünkbe vagy a szakmánkba. Bólogathatunk, helyeselhetünk, hogy mennyire igaza van az adott személynek, de mindez nem sokat ér, ha nem cselekszünk ezekkel összhangban.

“Ne magyarázd el a filozófiád. Testesítsd meg.”
– Epiktétosz

LÉGY JELEN

Mindannyiunkban megvan az a többre vágyó érzés. Hogy többet vigyünk véghez, hogy több helyre jussunk el, hogy minél többet fejlődjünk. Folyton azon aggódunk, hogy nem a megfelelő helyen vagyunk és nem a megfelelő dolgot csináljuk. Hogy van valahol valami jobb, ahol nekünk kellene lennünk.

Ryan Holiday szavaival élve, “ez az érzés sok formában mutatkozhat meg: bűntudat, szorongás, irigység, félelem, bizonytalanság. Konkrétan a nyomorúság. Pont az elégedettség, boldogság és a hála ellentéte. A jelen lét ellentéte.”

A sztoikusok arra ösztönözték magukat, hogy tegyék azt, amit most kell tenniük. Legyen az mosogatás, dugóban várakozás vagy a szakdolgozatunk írása. Legyünk jelen a pillanatban, ha csak egy beszélgetést folytatunk is, vagy ha pályaváltás egy közepén vagyunk vagy ha a buszra várunk.

“Pont ott vagy, ahol lenned kell. Ebben a pillanatban. Nincs ezen kívül más. Csak ez. Itt, a jelenben van minden.”
– Ryan Holiday

AZ AKADÁLYOK JELENTIK MAGÁT AZ UTAT

A sztoicizmus egyik fő tanításnak tekinthető – legalább is szerintem – az, hogy minden nehézséget egy új lehetőségnek látnak az életben. Ők azt mondják, hogy ami az útjukba kerül, az nem eloltja az életerejük tüzét, hanem csak táplálja azt. Minden nehézség egy lehetőség arra, hogy fejlődjünk.

Mikor valaki dühösen és feldúltan szól hozzánk, az egy lehetőség arra, hogy gyakoroljuk az önkontrolunk és egyúttal ápoljuk a kapcsolatunkat. Ha tönkrement valami otthon, az egy lehetőség, hogy megtanuljuk hogyan kell azt megjavítani. Mit csinálunk mikor az élet rossz lapokat oszt nekünk? Kiszállunk, vagy tovább játszunk azzal, ami van? Az egyik legjobb hasonlat, amit hallottam erre: sor kerül egy robbanásra, metaforikus vagy más értelemben. Te ki vagy? Aki a robbanás felé fut? Aki a robbanástól elfelé fut? Vagy aki lebénul és nem csinál semmit?

Hatalmas előrelépés az, ha rájövünk, hogy nem az a legrosszabb dolog, ami megtörténhet. Hanem az, ha ennek hatására elveszítjük a fejünket.4Ryan Holiday. (2018). Az akadály maga az út. 21. Század Kiadó., Budapest. 95.

ARRA KONCENTRÁLJ, AMIT TUDSZ IRÁNYÍTANI

Az egész sztoikus filozófiát lényegében egy mondatban össze lehet foglalni.

Egy sztoikus abban hisz, hogy nem a körülötte lévő világot tudja irányítani, hanem azt, hogy miként reagál arra.

Képesek vagyunk olyan dolgokon stresszelni és aggodalmaskodni, amikre abszolút nincs kihatásunk. Azt hisszük, hogy mindent tudunk irányítani a környezetünkben. Nehezünkre esik beismerni azt, hogy ez valójában nincs így. Viszont az egyetlen dolog, amit irányítani tudunk az nem más, mint az elménk. Azaz, amik rajtunk múlnak:

  • Az érzéseink
  • Az érzelmeink
  • A kreativitásunk
  • A hozzáállásunk
  • A nézőpontunk
  • A vágyaink
  • A döntéseink
  • Az eltökéltségünk

Minden egyéb nem rajtunk múlik. A külső eseményeknek pusztán megfigyelői vagyunk, viszont ezen eseményekre adott válaszaink a mi játszóterünk. Egyedül az elménkben játszhatunk a mi szabályaink szerint.

“Bizonyos dolgok tőlünk függenek, más dolgok nem. Tőlünk függ, hogy miként vélekedünk, mire van késztetésünk, mire törekszünk, mit hárítunk, egyszóval mindaz, ami a mi dolgunk. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk, a tisztségeink, egyszóval mindaz, ami nem a mi dolgunk. És mindaz, ami tőlünk függ, természettől fogva szabad, akadályozhatatlan, korlátozhatatlan, ami pedig nem, az gyenge, szolgai, akadályozható, tőlünk idegen.”

Epiktétosz: Kézikönyvecske, I.

MEMENTO MORI

A sztoikusok egy gyakorlatot nagyon fontosnak tartottak, amit ők Memento Mori-nak hívtak. Ami annyit tesz, “Emlékezz, hogy meg fogsz halni.” Tudom ez így hirtelen elég sötétnek és letargikusnak hangzik, de igazi előnyökkel jár az, ha valaki belegondol, hogy nem halhatatlan és az élete egyszer véget fog érni.

A halálunkon való elmélkedés arra kényszerít minket, hogy átgondoljuk, mi az igazán fontos az életben. Ha belegondolunk, hogy az időnk véges, akkor jobban meg fogjuk fontolni, hogy mivel töltsük el a napjainkat. Hogy belevágjunk-e abba, amit eddig csak fejben fontolgattunk. Hogy ne pazaroljuk el a mindennapjainkat. Hiszen az idő nem pótolható. Az idő véges és értékes. Mi döntjük el, hogy szeretnénk eltölteni.

“Akár most is eltávozhatsz az élők közül. Határozza hát meg ez, hogy mit csinálsz, mondasz és gondolsz.”
– Marcus Aurelius

4

Hol találkozhatsz a sztoicizmussal

A modern kori filozófus és író, Nassim Nicholas Taleb úgy definiálja a sztoikusokat, mint akik “a félelmet körültekintéssé, a fájdalmat információvá, a tévedéseket kezdeményezéssé, a vágyat pedig vállalkozássá alakítják.” Ha ezt a definíciót használjuk modellként, akkor láthatjuk, hogy a sztoicizmus évszázadok óta van jelen a nagy történelmi vezetők körében. Királyok, elnökök, művészek, írók és vállalkozók gyakorolták és gyakorolják most is.

De beszéljünk olyanokról, akiknek a neve ismerős lehet.

POLITIKUSOK

Theodore Roosevelt — A történelem egyik legrugalmasabb vezetője, aki a halálos “Kétség folyója” expedícióra is magával vitte Epiktétosz és Marcus Aurelius műveit.

George Washington — Az Egyesült Államok első elnökét nagyban inspirálta és befolyásolta a sztoicizmus.

Thomas Jefferson — Az alapító atya halálakor Seneca egyik műve volt az éjjeliszekrényén.

Arnold Schwarzenegger — A korábbi Mr. Olympia, Conan, Terminátor és Kalifornia kormányzója a sztoikus filozófia nagy rajongója.

FILMEK, SZÍNÉSZEK

Tom Hiddleston — Az angol színész, akit leginkább Loki-ként ismerünk a Marvel filmekből, rajongója Seneca Az élet rövidségéről című művének.

Brie Larson — A színésznő imádja Marcus Aurelius Elmélkedéseit.

Róma császárai a Netflixen — Ez a dokumentumsorozat Marcus Aurelius fiának, Commodusnak a történetét meséli el.

SZERZŐK

Nassim Nicholas Taleb — A szerző, filozófus és egykori kereskedő tiszteletét és csodálatát fejezi ki a sztoicizmus – és különösen Seneca – iránt a Fekete hattyú és az Antifragile című könyveiben.

JK Rowling — Úgy bizony, a Harry Potter szerzője is imádja Marcus Aurelius írásait.

De ők mind csak egy töredékét képezik azoknak, akik valamilyen formában gyakorolják a sztoicizmust. Ha egy kicsit hosszabb listára vagy kíváncsi, akkor itt találsz még jó néhány híresebb nevet.

5

Az én véleményem a sztoicizmusról

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a sztoicizmus tanításai számomra teljesen sorsfordítóak voltak. Lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert még ennek az utazásnak így is eléggé az elején vagyok, de miután már jó néhány könyvet olvastam el erről a filozófiáról és azokról, akik ezt gyakorolják, úgy érezem van annyi tapasztalatom ezzel, hogy legyen róla egy véleményem is. De azért igyekszem rövidre fogni.

Amit gyakran elfelejtünk az az, hogy hol van az a bizonyos arany középút. A sztoicizmus majdhogynem minden tanítását értékesnek és fontosnak tartom az életben. Bárki életében. Főleg, hogy manapság nem is foglalkozunk olyan dolgokkal, mint például, hogy “hogyan kéne élni?”

Mikor valaki elkezd foglalkozni egy olyan témával, amivel még soha nem foglalkozott előtte, akkor eleinte azt hiszi az ember, hogy érti, amit olvas. Majd telnek a hónapok vagy akár évek és szépen lassan kötögeti össze a fejében a pontokat, amíg el nem jut addig, hogy “ja hogy ezt akartad ezzel mondani!” Vagyis velem így történt. Olvastam, nagyon tetszett, de csak később jöttem rá, hogy akkor teljesen elsiklottam majdnem minden lényeg felett. Ezeket persze nem tudom egy rövid szövegben átadni. Ezeket mindenkinek magának kell megtapasztalnia.

Rám a legnagyobb benyomást az tette, mikor először olvastam arról, hogy mit irányíthatok és mit nem. Felettébb felemelő érzés volt belegondolni abba, hogy tényleg az elmém az, amit egyedül én irányíthatok. Viszont ha ezt valaki túlzásba viszi, akkor megeshet, hogy nem törődik magán kívül semmivel és senkivel, mivel azokat nem irányíthatja. Másokat inspirálnunk kell, nem irányítani. Emiatt pedig nem zárkózhatunk el amögé, hogy mit tudunk irányítani és mit nem.

Az akadályok lehetőségekké alakítása mindaddig jó és működőképes, amíg át nem billenünk egy egészségtelen pozitivitásba. Mikor nem számít, hogy milyen rossz dolog történik, megpróbáljuk a valóságot elnyomni magunkban és tudomást sem venni róla, mert csak a jót és a lehetőséget akarjuk benne látni. Azáltal, hogy megpróbáljuk letagadni vagy elnyomni a negatív érzéseinket, csak felerősítjük azokat. Az ilyen rossz értékrendekről már beszéltünk korábban is.

Én is szeretem használni a kifejezést, hogy “légy jelen.” Erre szerintem a meditáció a legjobb gyakorlás. De ha csak azzal foglalkozunk, hogy a jelenben legyünk, akkor megeshet, hogy abszolút megfeledkezünk a jövőnk tervezéséről. Akárhogy is szeretnénk minél inkább jelen lenni, olykor ki kell mozdulnunk ebből a burokból, hogy hátrafelé nézve tanuljunk a múltunkból, előre nézve pedig motiváljuk magunkat a céljainkkal.

Az utolsó meglátásom a modell választására vonatkozik. Ami jelen esetünkben a sztoicizmus, mint filozófia. Nem tudom azt mondani, hogy nem kedvelem a sztoicizmust. Mert akármilyen hihetetlen, nagyon is kedvelem. Ugyanakkor, nem gondolom úgy, hogy pusztán egy filozófiánál kéne megragadnunk. Ha csak egy filozófia tanításai szerint szeretnénk élni az életünket, akkor könnyen beszűkülhet a látóterünk. Egyik filozófia sem személyre szabott. Nincs olyan, amelyik teljes egészében megfelelő lenne mindenkinek. Ehhez ki kell alakítanunk a sajátunkat. Ami lehet egy csipet innen, egy csipet onnan. De csak olyan, ami rezonál velünk. Amiről mikor olvasunk vagy hallunk, jön az az igazi “ahhaaa” pillanat. Mikor elkezdünk másképp gondolkozni és teljesen másképp látni a világot. Ezek összerakása lesz idővel a mi operációs rendszerünk. Egy teljesen egyedi rendszer, hogyan éljük az életünket.

BEVEZETÉS A SZTOICIZMUSBA

  • Ryan Holiday: Az akadály maga az út
  • Ryan Holiday: Sztoikus nyugalmat a mindennapokra!
  • William B. Irvine: A Guide to the Good Life: The Ancient Art of Stoic Joy

Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak


Mi a véleményed erről?