50+ könyvet olvastam idén – amikre rájöttem

Hivatalosan is olvasásfüggő lettem. De ezzel nem szeretnék felhagyni. Nézzük eddig mikre jöttem rá.

Göblyös G. István · SZOKÁSOK

Az időszámítás előtt 300 környékén járunk. Egy Zénón nevű görög fiatal azon volt, hogy nagyszerű életet éljen. Igyekezett beindítani a karrierjét kereskedőként és személyesen is szerette volna fejleszteni magát. Úgy gondolta egy tapasztaltabb embertől jó tanácsokat vagy útmutatókat kaphatna, ezért elment Delphoiba, Apollón templomába, ahol egy papnőnek szegezte a kérdését: mit tegyen, hogy jó életet éljen?1Diogenes Laertius, Lives of Eminent Philosophers, R.D. Hicks, Ed., Book VII, Chapter 1. Zeno.

A papnő rejtelmes, mégis lényegre törő választ adott: “Ahhoz, hogy jó életet élj; beszélned kell a holtakkal.” Más szóval, olvasnia kell.

Néhány évvel később, már sikeres kereskedőként hajótörést szenvedett Athén közelében. Minden vagyonát elvesztette. Az első útja mégis az athéni könyvtárba vezetett. Annyira lenyűgözték Szókratész írásai, hogy megkérdezte a könyvtárost, hol találhat még ilyen gondolkodású embereket. Miután útbaigazította merre menjen tovább, Zénón elkezdett filozófusoktól tanulni és később megalapította a sztoicizmust, ami több, mint kétezer évvel később még ma is népszerű.

TARTALOMJEGYZÉK

1

Mit jelent olvasni?

Ahogy megszületünk egy ismeretlen világba csöppenünk. Bizonyos keretek között be vagyunk határolva: mit szabad tenni, mit nem szabad tenni. De senki nem mondja meg nekünk, hogy éljünk emberként. Nincsenek útmutatók, nincsenek szabályok. Mindenre magunktól kell rájönnünk. Szembekerülünk valamilyen problémával és azt mondjuk a barátunknak mikor segíteni akar nekünk, hogy “te úgysem értheted!” Szerintem ez az egyik legnárcisztikusabb válasz, amit adhatunk: “nem értheted a problémám, mert az különleges, ezért én is az vagyok.”

“Azt hiszed, hogy a szenvedésed annyira egyedi, – majd elkezdesz olvasni.”
– James Baldwin

Nem kell mindenre magunktól rájönnünk. Előttünk már számtalan ember élte le az életét válaszok után kutatva, olyan problémákkal szembesülve, mint mi, és rengetegen írtak a tapasztalataikról. Arról, hogy mi működött, mi nem működött, mikre jöttek rá, miket éltek át. Mondhatni útmutatót hagytak az utókornak.

Ezek a könyvek.

Olvasni nem pusztán egy szabadidős tevékenység, vagy egy hobbi (habár az is lehet.) Az olvasással egyre jobban kezdjük megérteni a dolgokat magunk körül és magunkban is. Egy emberöltő kevés ahhoz, hogy mindenre magunktól jöjjünk rá. Micsoda szerencsénk van, hogy embertársaink összefoglalták a területükön szerzett több éves (vagy éppen évtizedes) tapasztalataikat és belesűrítették egy könyvbe.

Mégis, nagyon sokan nem szeretnek olvasni. Van, aki azért, mert egyáltalán nem érdekli, van aki meg azért, mert nem talál benne olyan élvezetet, mint például egy filmben vagy sorozatban. De pont ez a lényeg. A filmek és a sorozatok szórakoztatásra vannak készítve. Egy könyv arra, hogy tudást adjon át. És mivel nem feltétlen alapköve, hogy szórakoztasson (de azért akad ilyen jó pár), így olyan mélyrehatóan tud taglalni egy témát, amit egy tucat film sem tudna feldolgozni.

Aztán ott van a következő csapat. Akik szeretnek olvasni, csak nem tudnak.

2

Miért nem tudunk olvasni

Egy ismeretterjesztő könyv elolvasása nagyon felemelő érzés tud lenni. Ahogy lapozzuk az oldalakat, egészen a több száz oldalas könyv végéig, ami tele van rengeteg érdekes és elgondolkodtató információval, gondolatmenettel és nézőponttal. Miután befejezzük a könyvet, azt érezzük, hogy többek lettünk. Hát nem? Hiszen elolvastunk egy pszichológia könyvet. Tény, hogy ha az ember egy adott témában 2-3 könyvet elolvas, akkor már az emberek 80%-nál többet fog tudni arról a témáról. De biztosan?

Az, hogy olvasunk, nem jelenti azt, hogy előrébb is jutunk. Hiába érezzük a fejlődést, ha nem cselekszünk az új tudásunkkal összhangban. Márpedig akárhogy is nézzük, beszélni mindig könnyebben tudunk, mint cselekedni.

A legnagyobb probléma az ilyen könyvek olvasásánál, hogy már egy hét múlva alig emlékszünk arra a rengeteg jó gondolatra, amiket olvastunk. Az elménk nem úgy van bekötve, hogy fel tudjunk dolgozni egy 300 oldalas könyvet egy elolvasás után. Gyakorlat útján tanulunk. Ha nem ültetjük be az életünkbe az újonnan tanult dolgokat, akkor mi értelme volt elolvasni azt a könyvet?

Azért nem tudunk olvasni, mert azt hisszük, hogy néhány könyv elolvasása változást hozhat az életünkbe. Hamarabb helyezzük át a felelősséget egy másik emberre, szerzőre, vagy könyvre. Azt reméljük, hogy a könyv majd megoldja esetleg a problémáinkat. De nem fogja. Sőt, senki nem fogja és nem is tudja. A könyvek csak irányt tudnak nekünk mutatni. A felelősség viszont mindig a miénk lesz, hogy elindulunk-e abba az irányba, amit az biztosított nekünk.

3

A csapda

A legnagyobb csapda, amibe szerintem bele lehet esni új olvasóként (és amibe én is beleestem), hogy amint végzünk egy könyvvel, egyből ugrunk a következőre. Majd megint a következőre. És így tovább. Megint a szélsőségek felé kezdünk közeledni, mikor elfelejtjük a miértünket: hogy azért olvasunk, hogy többek legyünk emberként.

Nem az a lényeg, hány könyvet olvasunk el. De lefogadom te is azért olvasod ezt a bejegyzést, mert megálltál azon, hogy 50+ könyvet olvastam már el ebben az évben.

Nem számít, hogy mennyi könyvet olvasol el. Nem számít, hogy mennyit beszélsz róluk. Mert mégis mivel vagy előrébb, ha nem ülteted be azokat az életedbe?

Az ókori filozófusok nem olvastak sok könyvet az életük alatt. Nem volt olyan könnyű beszerezni azokat, mint ma. Volt, hogy egyetlen könyvet olvastak egy éven át.

“Rusticus gyökereztette meg bennem a meggyőződést […] hogy figyelmesen olvassak, s ne érjem be a felületes megértéssel; hogy a nagyhangúak ne vegyenek le egykönnyen a lábamról.”
– Marcus Aurelius

Nekik nem az volt a céljuk, hogy minél több könyvet olvassanak el, amivel aztán fel tudnak majd vágni egy beszélgetés során. Nekik az számított, hogy teljesen megértsék az adott művet. Addig forgatták a könyveket, addig olvasták újra és újra, amíg meg nem értettek minden gondolatot benne.

4

Újraolvasás

A 3. könyv, amit a kezembe vettem idén Pema Chödrön Amikor minden darabokra hullik c. könyve volt. Volt benne egy gondolat, ami nagyon tetszett.

“Ilyen az élet. Semmit nem tudunk. Jóról és rosszról beszélünk, de valójában a sötétben tapogatózunk.”

Megfogott ez a bekezdés. Elolvastam még egyszer. Gondolkoztam rajta. Tetszett. Mégis, csak hónapokkal később jöttem rá, hogy fogalmam sem volt mit jelent. Akkor a könyvnek ezt a részét újra elolvastam. Volt benne egy kis történet, ami fölött azelőtt elsiklottam. Egy fiúról beszélt, akit levetett a lova és nyomorék lett. A család úgy érezte nem is érhette volna őket ennél nagyobb szerencsétlenség. Egyetlen fiuk volt és most ő is ilyen kiszolgáltatott helyzetbe került. Két héttel később hadsereg szállt meg a faluban erős, fiatal, egészséges, hadra fogható férfiakat keresve. A fiút nem vitték el.

Mi a jó? Mi a rossz? Ez szubjektív dolog. Ekkor értettem meg, hogy a jó és rossz jelzők mindig csak a körülményektől függenek. Ami nekem jó, neked lehet, hogy rossz. A fiúnak lehet, hogy rossz az, hogy nyomorék lett, de jó az, hogy így nem kell szembesülnie a háború borzalmaival. Valóban a sötétben tapogatózunk.

Sokan azt gondolják, ha elolvastak egy könyvet akkor azzal a fejezet le is zárult. Ez nem így van. Egy könyv elolvasása megváltoztat bennünket. Megváltoztatja a látásmódunkat, a gondolkozásunkat.

Ne azért olvass újra egy könyvet, mert megváltozott benne valami. A könyvben minden maradt a régi. Te változtál meg azóta, hogy elolvastad.

5

Nem kell minden könyvet elolvasni

Vannak izgalmas könyvek és vannak unalmasak. De ez megint csak személyfüggő. Mikor a kezünkbe veszünk egy könyvet általában az első 20-30 oldal után el tudjuk dönteni, hogy megéri-e tovább olvasni, vagy nem. Nekem pontosan ez a szabályom. Ha nem fog meg, nem ragadja meg az érdeklődésem, akkor nem olvasom el.

Volt egy gondolat, amit már nem tudom hol olvastam, de ez volt a lényege:

Ahhoz, hogy jobb olvasó legyél: dobd félre azokat a könyveket, amik nem érdekelnek. Olvasd el kétszer azokat, amik érdekelnek.

Sokan úgy érzik, ha elkezdenek olvasni egy könyvet, azt mindenképp be kell fejezniük akkor is, ha nem tetszik nekik, vagy nem élvezik. Szerintem ez rossz felfogás. Vannak könyvek, amik nekünk szólnak és vannak, amik nem. Erre pedig az első 20 oldal után rá fogunk jönni.

Ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk az érzés, mikor már a könyv feléig kihúztuk, és azt mondjuk “nem számít, hogy ennyire nem érdekel és csak ismételgeti magát, ha már eddig eljutottam akkor befejezem.”

Ez a Concorde-effektus. Az a viselkedés, amikor csak azért ragaszkodunk valamihez, például egy vállalkozáshoz, párkapcsolathoz vagy akár egy könyv elolvasásához, mert már túl sok időt, pénzt és energiát fektettünk bele.

Az olvasásnak nem kell szenvedésnek lennie. Lehet egy teljesen élvezhető folyamat, még akkor is, ha nem a szórakoztatás a célja. Ez a hozzáállásunk kérdése.

6

Az én szabályaim

Nem törvényszerű, hogy másnak is ezek lesznek (vágy már ezek most) a szabályaik az olvasást illetően, de azért itt hagyom őket inspiráció céljából.

  1. A könyvek az igazi “shortcut”-ok az életben.2Értsd: rövidítés, rövidebb út valami eléréséhez.
  2. Nem az számít, hány könyvet olvasol el, hanem hogy mit ültetsz be azokból az életedbe.
  3. Dobd félre az unalmas könyveket, olvasd újra az izgalmasokat.
  4. Ne azért olvasd újra őket, mert megváltozott bennük valami. Te változtál meg azóta, hogy elolvastad.
  5. Egyszerre lehet több könyvet is olvasni. Ha belefáradtál kicsit az egyikbe, válts másik témájúra egy kicsit.

Végül pedig egy záró gondolat, amit nagyon szeretek észben tartani.

“Ha csak azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők.”
– Murakami Haruki


Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak



Mi a véleményed erről?