3 hónap naplóírás – amit eddig tanultam

Göblyös G. István · SZOKÁSOK

TARTALOMJEGYZÉK


Ha valaki, akkor én voltam mindig is az, aki előnyben részesítette a digitális eszközöket az analógokkal szemben és most tessék. Több mint 3 hónapja vezetek naplót. Amire azt mondtam, biztos, hogy soha nem fogom csinálni. Soha ne mond, hogy soha, igaz?

Még most szeretném letisztázni a naplóírás jelentését. Az angol nyelvben van egy bizonyos megkülönböztetés a naplók között:

Diary – magyarul: napló.

Journal – magyarul (csak nem?) napló (de).

Szóval a továbbiakban a következőképpen fogok rájuk hivatkozni: naplóírás, a másik pedig journaling, amit én is csinálok.

De nézzük meg mi is köztük a különbség.

Naplóírás és journaling

Megvannak a tipikus amerikai filmek, ahol a tinilányok az ágyon fekve a kis csilivili naplójukba írkálnak olyanokat, mint “Úristen, ma Scott rám mosolygott az ebédlőben!!!” és hasonlók. Ha most sikerült engem is hasonló körülmények között elképzelned, akkor gratulálok a nagyszerű képzelőerődhöz és sajnállak a közelgő rémálmaid miatt.

Komolyabbra fordítva a szót.

Az efféle naplóírás, arról szól, hogy leírjuk mik történtek velünk. Lényegében az életünk eseményeinek dokumentálása mindenféle cél nélkül. Talán azért, hogy majd vissza tudjuk olvasni egyszer, de ennyi.

A journaling ezzel szemben nem az emlékek megőrzését jelentik, hanem az életünk jelenlegi kihívásaival való megbírkózásait, az elérendő célok kitűzését és a mentális blokkok feloldását. Az én esetemben ez a mindennapi produktivitási eszközöm is. Igen, nem a telefonom, hanem egy füzet.

De mégis hogyan?

Habár én egy füzetben vezetem a szokásaim követését, a napi teendőimet, célkitűzéseimet és lényegében még határidő naplónak is ezt használom, most mégis egy dologra szeretnék koncentrálni: a reflektálásra.

Hogyan tudjuk növelni a mentális tisztánlátásunkat a journalingel? Mik a lépések? Hogy kezdjünk neki?

Igazából ennek nincs konkrét követhető szabálya, ugyanakkor én is szeretem, ha van egy kis segítség, éppen ezért be is fogom mutatni a kedvenc technikáimat, de mindenek előtt kezdjük a legegyszerűbbel.

Csak írjuk le.

Mivel az életünk éppen aktuális problémáit szeretnénk leküzdeni, a legelső lépés, hogy felismerjük mi az a probléma és leírjuk. Legyen az pusztán rossz hangulat, zaklatottság, stressz, szorongás, félelem, vagy bármi. Nevén kell neveznünk a problémát mielőtt foglalkozni tudnánk vele.

Viszont nem véletlenül van köze a journalingnek a naplóhoz. Vagyis… ami közös igazából két dolog: a papír és a toll.

Az analóg ereje

Nagyon fontos, hogy mindent papírra írjunk és tollal. Semmi feketemágia nincs ebben, mindössze ehhez szokott hozzá jobban az ember az elmúlt évszázadok alatt.

Igen, valóban nagyszerű érzés percenként 70-80 szót begépelni, de valóban kellő figyelmet fordítunk minden szóra? Elegendő mélységgel bírnak a problémánk feltárásához és annak megoldásához?

A probléma az, hogy túl gyors. Ahogyan még nem vagyunk képesen teljesen azt sem felfogni, mikor 100+ km/h-val utazunk, ugyanúgy azt se tudjuk teljesen felfogni, ha kétszer annyi információt rögzítünk ugyanannyi idő alatt.

Ugyanis az emberek átlagos kézírási gyorsasága 35-40 szó percenként.

Bizony, szükségünk van arra, hogy több időt töltsünk a mondataink megfogalmazásával és papírra vetésével, de elvégre a saját mentális egészségünk megőrzése a cél, szóval ne sajnáljuk rá annyira az időt.

Nem beszélve arról a számtalan tanulmányról, melyek bebizonyították, hogy mennyivel jobban igénybe veszi a kézírás a probléma megoldó készségünk, a kreativitásunk és jobban elmélyül az általunk leírt információ, mintha csak begépelnénk.

De térjünk vissza a füzetünkbe.

Módszerek

Vegyük sorra, milyen technikákat tudunk alkalmazni, hogy feloldjunk bizonyos lelki-, illetve mentális blokkokat magunkban és hogy könnyeben megküzdjünk a jelen nehézségeivel.

Ne gondolkozz, csak írj

Ez a legegyszerűbb, amit nem lehet elrontani. Csak kezdjük el leírni, hogy érezzük magunkat, mi az ami felzaklat minket, miért történhetnek ezek a dolgok, mi jut róla eszünkbe. A lényeg, hogy legalább néhány percig, megszakítás nélkül csak írjunk és írjunk. Nem számít a helyesírás, a pontatlanság, az sem ha esetleg teljesen értelmetlen lesz néhány mondat.

A lényeg, hogy vessük papírra az elménk, így egy nagyobb képet kapva arról, hogy mi folyhat éppen bennünk, amit nem tudunk teljes egészében megvizsgálni a mindennapok rohanása miatt.

Itt, ha csak néhány percig is, de senki más nincs jelen, csak mi magunk, egyedül.

Nem biztos, hogy meg tudjuk fejteni a problémánkat, de magamon azt vettem észre, hogy sokszor pusztán azzal, hogy leírtam a problémám (ahogy én szeretem mondani, kiírtam az elmémből), már az elég volt, hogy jelentősen jobban érezzem magam. Mintha egyből megszűnt volna a teher egy része.

Az öt “miért?”

Az egyik kedvenc technika, amit még Ryder Carroll A Bullet Journal Módszer című könyvében olvastam.

Szintén egészen egyszerű kis módszer.

Gyakran fel sem fogjuk, hogy mennyire ösztönösen cselekszünk a mindennapokban. Olyannyira néha, hogy lényegében saját magunk takarjuk el a kilátást a cselekvéseinkre.

Más szóval, fel sem fogjuk, hogy az adott negatív helyzetünk forrását magunkban kell keresnünk, egy kicsit mélyebbre ásva az elménkben.

Erre szolgál az öt miért. A folyamat mindössze ennyi, egy nagyon egyszerű példával szemléltetve:

Leírjuk a problémánkat: Haszontalannak érzem magam.

Majd jön az első miért? Mert úgy érzem mindent elrontok, amibe belekezdek.

Majd a második miért (rontok el mindent, amibe belekezdek)? Mert túlságosan gyorsan szeretnék megtanulni új dolgokat.

Harmadik miért (szeretnék gyorsan tanulni)? Mert olykor-olykor türelmetlen vagyok.

Negyedik miért (vagyok türelmetlen)? Mert általában gyorsan tanulok meg új dolgokat.

Ötödik miért (tanulok meg gyorsan új dolgokat)? Mert azok a dolgok érdekelnek.

Ezután máris könnyebb megoldást találni a problémánkra. Jelen esetben, olyanról kell tanulnunk, ami érdekel is minket, nem pedig csak kényszerből. Vagy meg kell keresni azokat a dolgokat, amiket éppenséggel jobban élvezünk és azokra koncentrálni.

Sokkal könnyebb megoldást találni a problémánkra, ha több elemre van bontva.

Ennyi az egész. Nem mondom, hogy mindig találunk megoldást. Azt se mondom, hogy én tökéletesen, maximálisan kihasználva alkalmazom ezt a módszert, de még így is működik. Legalábbis nekem.

Van, hogy elég három miért, de lehet olyan is, mikor úgy érezzük, hogy 20 se lenne elég.

Elsőre elég fura lesz, az biztos, de miután belejövünk, felfedezzük, hogy mennyivel tudatosabban tudjuk megfigyelni a saját döntéseinket és az érzéseink eredetét, okát.

A tudatos figyelem

Nagy szokásommá vált, hogy figyeljek arra, milyen érzéseket váltanak ki belőlem bizonyos tevékenységek, élethelyzetek. Ez többnyire fejben szokott nálam lejátszódni, mikor például valamit magamra veszek, aztán tudatosítom magamban, hogy ez a hozzászólás/megjegyzés kicsit érzékenyebben érintett. Vagy, mikor valami jól esik és kellemes gesztusnak vagy véleménynek találom a másik fél részéről.

Ez mindössze csak annyi, hogy átgondolom, vajon miért fogadtam úgy a választ, ahogy.

Mikor nem tudok rá magamban egyszerű választ adni, vagy érzem, hogy sokkal összetettebb, mélyebb témáról lehet szó, akkor szoktam felírni röviden, hogy mit szeretnék később kibogozni a fejemben.

Majd mikor kellő időm és nyugalmam van leülök és elkezdem leírni magát a történetet, hogy bennem miként játszódtak le a történések.

Az első módszerrel ellentétben, itt közben viszonylag sokat agyalok, a miérteken és hogyanokon, amíg nem jutok el vagy egy válaszig, vagy egy később kifejtendő újabb belső gátig.

Nehéz ezt a folyamatot leírni, viszont fontosnak találtam itt belemenni a részletekbe, elvégre a legtöbb megoldás azokon belül lakozik. Azon kevés technikák közé tartozik ez, amelyet könnyebb csinálni, mint mondani.

Lényegében: magaddal beszélgetsz egy papíron, úgy hogy egy kis “történetet” írsz le. (Esküszöm, nem vagyok skizofrén… ez ki volt?)

Konklúzió

Nem tudom pontosan megmagyarázni, de rengeteget segített (és segít most is) nekem a journaling. Szinte minden alkalommal elképedve néztem a füzetemre, miután rávetettem a gondolataimat. Mintha már pusztán azzal, hogy leírtam volna őket, egyenesen egy nagy követ vettem volna le a vállaimról.

Néha hasonlóan jól esik kibeszélni magunkból ezeket, de ilyenkor már elkerülhetetlenül Anne Frank gondolata jut az eszembe.

“A papír türelmesebb az embernél.”

Mikor csak magunknak írunk, nem kell attól félnünk, hogy ítélkeznek felettünk. Nem kell senki elvárásai felé megfelelési kényszert éreznünk. (Amit egyébként sem kéne.)

Nem kell senkinek megmutatnunk azt, hogy mit és miről írtunk.

Ez mind csak nekünk szól.

Arról, hogy jobban megismerjük magunkat.

Elvégre nem árt, ha jóban vagyunk azzal a személlyel, aki életünk végéig ott van velünk: önmagunk.

Ez az én eddigi tanulságom több, mint 3 hónap journaling után.

Egy nagyszerű, ugyanakkor egyszerű technika, ami által jobban megismerhetjük önmagunkat és az érzéseink kiváltó okait.

Ami közelebb juttat bennünket egy öntudatosabb életvitelhez.

Mikor nem csak lereagálunk minden ingert, hanem válaszolunk is rájuk.

“Az életet csak hátratekintve lehet megérteni, de élni előre nézve kell.”

Søren Kierkegaard

Mi a véleményed erről?