Miért nem olvasok híreket… egyáltalán

A hírek nem mindig azt nyújtják nekünk, amit várunk tőlük. Az informálódás helyett gyakoribb a szórakoztatás. De akkor miért olvassuk ezeket első soron?

Göblyös G. István · GONDOLKODÁSMÓD

A nap 24 órájában hallgathatjuk ma már a híreket. A média gondoskodott róla, hogy mindig kellő mennyiségű információt kapjunk. Azonban ez a kellő mennyiség gyorsan megtölti az elménket egészen a plafonig. Az terjedt el, hogy néznünk kell a híreket, hogy informáltak maradjunk. Viszont a hírek nagy részének nem az informálás a célja. Ezért ezek nem is lényeges, minőségi információk. Akkor meg miért hagyjuk, hogy a drága időnk ezek fogyasztásával legyen kitöltve? Az elménk pedig a sok haszontalan elrettentő hír által keltett érzelmekkel?

TARTALOMJEGYZÉK

1

Mik a céljuk a híreknek?

A hírek azért vannak, hogy informáljanak minket arról, mi történik a világban, tájékozottabbak legyünk és felkészüljünk bizonyos történésekre, ugye? Hát nem. A hírek ritkán segítenek nekünk bármiben is.

Csak egy kérdést hadd tegyek fel neked: mikor hoztál meg egy életre szóló döntést egy TV-s hír hallatán? Vagy mikor változtatta meg egy hír a gondolkodásod valamiről?

Valószínűleg azért nem emlékszünk ilyenre, mert nem is volt ilyen. Főleg azért, mert a hírek nagy része lényegtelen ránk nézve. Autós üldözések, bankrablások, öldöklések, sztárbotrányok, sporteredmények. Nincs senki, aki az ilyen hírek hallatán azt mondaná, hogy “basszus, valamit változtatnom kell az életemen.”

A hírek nem segítenek abban, hogy milyen pályát válasszunk, hogyan kezeljük a családi konfliktusokat, vagy hogy mivel etessük a gyerekeinket (mind fizikailag és mentálisan). Nem segítenek abban, hogy jobb barátok legyünk, vagy jobb emberek.

Tehát a hírek konkrétan nem segítenek nekünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan éljük az életünket.

De ha a hírek nem osztanak meg semmilyen hasznos információt vagy tényt, akkor mégis mi a céljuk ezekkel?

Egyszerű. A híreknek az a céljuk, hogy arra motiváljanak minket, hogy minél több hírt nézzünk, hallgassunk és olvassunk. Hogy ne hagyjuk abba a hírek fogyasztását.

És hogyan csinálják ezt?

  • Érzelmekkel megtöltött információkat közölnek velünk, amitől a hír fontosnak tűnik, pedig nem az.
  • Mindent katasztrofálisnak állítanak be, hogy azt hitessék velünk, ilyen esemény egy ember életében csak egyszer történhet. Egészen addig, amíg nem jön valami más.
  • A történetek lényegtelen részleteit elemzik ki: mit viseltek az emberrablás áldozatai, kik voltak a merénylő szülei stb.

Ezekkel és a sok más taktikával érik el, hogy azt érezzük informálva vagyunk, de valójában csak lényegtelen tényeket tárnak elénk. Mondhatni az a cél, hogy a nézők szórakoztatva legyenek. Elvégre így marad fenn a figyelmünk, nem? A fontos dolgokat, valamilyen szórakoztató csomagolásba kell tenni, hogy élvezhető legyen. A legnagyobb gyógyszert is a víz viszi le.

A probléma viszont ezzel az, hogy nem csak az egyéneknek árt, hanem az emberi közösségnek is.

  1. Ismétlődő trauma – Annál, aki a TV-ben folyton ismétlődő katasztrófaeseményeket (terrortámadások, lövöldözések, természeti katasztrófák) lát, PTSD-szerű (poszttraumás stressz szindróma) tünetek alakulhatnak ki, annak ellenére, hogy nem volt semmilyen közvetlen tapasztalata a katasztrófáról.1Mark A. Schuster. A national survey of stress reactions after the September 11, 2001, terrorist attacks (Egy nemzetközi kérdőív a 2001 szeptember 11-ei terrortámadás kiváltotta stresszes reakciókról), New England Journal of Medicine.
  2. Napirend teremtés – Mikor a hírmédia megszállottja lesz egy témának és folyamatosan azt sugározza mindenhol, az emberek elkezdik azt hinni, hogy az a téma fontos, attól függetlenül, hogy valóban az, vagy nem.2Dearing, J; Rogers, E (1988). “Agenda-setting research: Where has it been, where is it going?“ (Napirend teremtés kutatás: Hol volt eddig és hová tart?). Communication Yearbook. Hasonlóan, a negatív hírek miatt az emberek túlbecsülik a problémákat és azt hiszik, hogy sokkal elterjedtebbek, mint valójában. Ami még rosszabb, hogy ez csak a negatív hírekre igaz. A pozitív hírek nem okoznak hasonló elfogultságot a gondolkodásunkban.3Wanta, W., Golan, G., & Lee, C. (2004). Agenda Setting and International News: Media Influence on Public Perceptions of Foreign Nations (Napirend teremtés és nemzetközi hírek: A média hatása az idegen nemzetek közfelfogására). Journalism & Mass Communication Quarterly.
  3. Művelési elmélet – Azok az emberek, akik több híradást néznek és fogyasztanak, hajlamosak túlbecsülni a világban elkövetett bűnözés és erőszak mennyiségét. Ugyanígy, gyakrabban kételkednek a polgártársaik megbízhatóságában és paranoiássá válnak azt gondolva, hogy mindenki el akarja őket kapni.4Riddle, K. (2009). Cultivation Theory Revisited: The Impact of Childhood Television Viewing Levels on Social Reality Beliefs and Construct Accessibility in Adulthood (A művelési elmélet felülvizsgálata: A gyermekkori televíziós nézettségi szintek hatása a társadalmi valóság hiedelmeire és a hozzáférhetőség kialakítására a felnőttkorban). International Communication Association.
  4. Stressz és szorongás – A hírek ugyancsak rossz hatással vannak a mentális egészségünkre. A hírek nézése, olvasása, hallgatása nagyobb pesszimizmust kelt, nem csak a világról alkotott képünkről hanem a saját életünkéről is.5Johnston, W. M., & Davey, G. C. L. (1997). The psychological impact of negative TV news bulletins: The catastrophizing of personal worries (A negatív tévéközlemények pszichológiai hatása: A személyes aggodalmak katasztrófája). British Journal of Psychology. 85-91. De ugyanúgy növeli a stresszt és az általános szorongást is.6Mary E. McNaughton-cassill (2001) The news media and psychological distress, Anxiety, Stress & Coping (A sajtó és a pszichológiai szorongás, stressz és az azzal való megküzdés), 193-211.

A hírek közvetítése ugyanúgy a médiába tartozik. Mondhatni majdnem szórakoztató ipar. Mert végső soron a fejeseknek nem az fog számítani, hogy minőségi hírekkel informálják az embereket, hanem hogy kitöltsék a műsoridőt olyanokkal, amik oda ragasztják az embereket a TV elé. Tehát a lényegtelen, érzelmi alapon közölt rémhírekkel.

2

Hogyan maradj informált

Most pedig jöhet az első kézből visszavágás, hogy “ha nem követed a híreket, akkor mégis hogyan maradsz informált? Honnan tudod, hogy mi történik a világban?”

Hadd válaszoljam meg ezeket.

1. Hogyan maradok informált?

A Google néhány éve azt állította, hogy az azelőtti két évben, az emberek több információt hoztak létre, mint amennyi előttük létre lett hozva az emberi történelem során. Arról nem is beszélve, hogy naponta több mint 2.5 kvintillió bájt (azaz 10^18 terrabájt) információt hozunk létre így is.7Branka Vuleta (2021) How much data is created every day? (Mennyi adatot hozunk létre naponta?)

Mégis honnan tudnám kiszűrni ennyi információból, hogy mi hasznos és mi haszontalan? Mi lényeges és mi felesleges? Úgy, hogy megválogatom milyen információkat engedek be az életembe.

Az emberi elmét sem lehet a végtelenségig tele pakolászni információkkal. Az evést is abba kell hagynunk egy idő után, akármilyen finom is az étel. Ezért én inkább megválogatom magamnak, hogy ha történik valamilyen esemény a világban, arról mit szeretnék megtudni. Nem a TV-nek vagy a rádiónak adom oda a lehetőséget, hogy megválogassák ezeket.

Akármi is történik, az már megtörtént ezelőtt is. Ha pedig már egyszer megtörtént, akkor biztosan foglalkoztak vele az emberek, tehát maradtak fent róla írások.

Ryan Holiday szerző, a COVID pandémia kezdetén elolvasta John M. Barry The Great Influenza (A nagy influenza) című könyvét és utólag is azt állítja egy videójában, hogy a könyv minden lényeges információt megosztott vele arról, hogyan reagáljon erre helyzetre és hogyan fognak az események kibontakozni a jövőben.

Senki nem mondta, hogy csak a TV-ből lehet informálódni. Vagy, hogy csak a jelenből.

2. Honnan tudom, hogy mi történik a világban?

Nyilván, így az olyan információk, amik napról napra frissülnek (lásd: COVID, hány fertőzött; mennyit zuhantak az árfolyamok a tőzsdén; sporteredmények) nem jutnak el hozzám. Mert nem is akarom, hogy eljussanak. A dolgok változnak és ennyi. Nincs szükség arra, hogy mindig mindent folyton nyomon kövessünk. Ha valami eget rengető apokaliptikus dolog üti fel a fejét, vajon a telefonom fogom olvasni azt a hírt, vagy a barátom rúgja be rám az ajtót, hogy menjek már.

Nem tudom, hogy mi történik a világban. De nem hiszem, hogy szükségem lenne rá, hogy minden részletét tudjam. Ha valami olyan hír jön, ami nagyon fontos, azt úgysem a TV-ből fogom megtudni, hiszen azok gyorsabban terjednek, mint a pletykák.8És jobb esetben ezek nem torzulnak minden egyes továbbadás után.

3

Racionális szkepticizmus

Rendben, megszűrjük a felénk áramló információkat. Most már csak biztosra kell mennünk, hogy azok az információk hitelesek-e.

A kedvencem, mikor valaki beront egy beszélgetésbe egy felkavaró vagy elrettentő hírrel (lásd például: “Akik az xy vakcinát kapták, azok két éven belül meghalnak”), majd mikor megkérdezem az illetőtől, hogy mégis honnan jött ez az infó, a válasz valami ilyesmi: “hát öhm… a neten olvastam.”

A szomszéd Marika néni is mondhat bármit, amit egy olyan embertől hallott, aki azt a híret szintén egy másik embertől hallotta, aki pedig egy másiktól és így tovább. Időközben pedig egy valamit vesztett el ez a hír: a hitelességét. Hiszen nem tudni, honnan jött.

De bármelyik hírportált nézzük ugyanez a helyzet. Eget rengető hírek, semmilyen (vagy minimális) hivatkozással. Itt pedig jön a kérdés: mégis honnan veszik ezeket? A válasz pedig: nem tudjuk.

Édesanyám megjegyezte, mikor már az ötödik, általa mondott hírnek vontam kétségbe a valóságalapját, hogy “elég hitetlen lettél.” Azt válaszoltam, hogy “én inkább racionális szkepticizmusnak mondanám.”

Nem magát hírt vonom kétségbe, hanem a forrását. Ha nincs valamivel alátámasztva, akkor nehezen hiszem el. Viszont ez a szkepticizmusom a fentebb látható negatív okok összesétől megmentett az elmúlt időben.

De hogyan menjünk biztosra, hogy az életünkbe engedett információk hitelesek? Van egy két dolog, ami segíthet nekünk, de valamit észben kell tartanunk: az életben semmi sem biztos.

Lehet, hogy tudományos kutatásokkal, kísérletekkel és hasonlókkal vannak alátámasztva bizonyos hírek vagy információk, akkor sem lehetünk teljes egészében biztosak abban, hogy amit leszűrtek ezekből, azok mind hitelesek. Ezt már csak abból tudom, ahogy olvasom a könyveket, vagy a kutatások hasonló, egymással összefüggő témákban, és ahogy telnek az évek a megjelenések között, úgy jönnek rá az emberek, hogy mennyi mindent gondoltak rosszul anno. Vagy mikor a kontroll csoport létszáma kevés, de az eredmények hibáira csak jóval később jönnek rá.9John P. A. Ioannidis (2005). Why Most Published Research Findings Are False (Miért hamis a legtöbb publikált kutatási eredmény?) PLoS Med 2(8): e124.

Tehát, olykor nem marad más, mint a saját ítélőképességünk. Ennek tudatában én a következőket szoktam tenni:

1. Mi az információ/hír forrása?

Mikor olvasok, vagy hallok valamit, az első dolgom utánanézni a hitelességének. Azaz, hogy honnan szerezték az információt. Mire hivatkoznak? Mi az, amitől el is hiszem ezt a hírt. Ez ugyancsak lehet egy kutatás, kérdőív elemzés, videóval alátámasztott bizonyíték, vagy bármi, ami képes meggyőzni.

2. Kutatások olvasása hírek helyett

Nyilván itt nem az aktualitáson van a hangsúly, hanem a hitelességen. Igen, idő kell, hogy bizonyos kutatásokat elvégezzenek különböző témákban, de akkor is nagyobb valószínűséggel kapunk érdemi információt ezekből, mint amikor egy közvetítő a saját érzelmi következtetéseit vonja le egy eseményről.

3. Könyvek olvasása hírek helyett

Ismételten, nem az aktualitás, hanem a hitelesség. Ha valaki könyvet írt egy témában, az azt jelenti, hogy azzal az illető hónapokat, éveket vagy évtizedeket töltött. Ez már önmagában nagyobb esélyt kölcsönöz a valószerűségének. Arról nem is beszélve, hogy akár két ugyanolyan témájú könyv elolvasása után hatványozottan nagyobb tudásunk lesz a témát illetően, a többi, hozzá nem értő embernél.

4

Élet hírek nélkül

Miért érzem magam jobban azóta, hogy nem olvasok híreket és miért ajánlom másoknak is? Több, mint 9 hónapja vagyok ezen az állásponton és őszintén állíthatom, hogy semmilyen lényeges hírről vagy információról nem maradtam le ez idő alatt. Hiszen mindig lesznek, akik hírek nélkül nem tudnak élni és már a napjuk első pillanatában a telefonjukért nyúlnak, hogy a Facebook és Instagram posztokkal az élen a hírekbe is beleolvassanak. Ők pedig sziréna módjára fogják közölni minden szembejövővel azt, hogy milyen érzéseket váltottak ki belőlük azok. Hiszen, mikor ilyenekről beszélünk sosem hagyjuk a szubjektív nézetünket: “Hallottad mit mondtak az M1-en? Teljesen elment tőle a kedvem.” “Úgy felhúzott ez a hír.” “Ordítani tudnék, ha megint az lesz, amit a TV-ben mondtak.” És ezzel el is érték azt, amiről az első pontban beszéltünk.

Nem csak ezektől a rossz érzéseket távolítottam el az életemből, de még informáltabbnak érzem is magam, mikor valamilyen hírről van szó. Hiszen én nem csak arról tudok beszélni, amit a TV-ben mondtak, hanem olyan megközelítéseket is adhatok, amiket velünk nem közölnek.

Nem érzem a szükségét, hogy mindig a telefonomért nyúljak, mikor jön egy értesítés valamilyen hírről.10Habár, nekem minden értesítés ki van kapcsolva.

Ezek helyett pedig sokkal értékesebb és építőbb jellegű tevékenységekkel tudom kitölteni az időmet.

Az, hogy a társadalom szerint valami általános és megszokott, nem jelenti azt, hogy nekünk is hasonlóképpen követnünk kell mindenki példáját. Ettől nem leszünk kevésbé értékes tagja a társadalomnak. Sőt, ha a fenti kutatásokat nézzük, pont, hogy még értékesebb tagját fogjuk képezni ennek az egésznek.

Azokon kívül pedig, hogy mennyi negatív érzéstől fosztjuk meg magunkat, ez már önmagában egy győzelemnek számít.


Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak


Mi a véleményed erről?