Miért jó hibázni

Göblyös G. István · GONDOLKODÁSMÓD

Bármilyen új dologba szeretnénk belevágni, félünk. Félünk, hogy elrontunk valamit, hogy tönkreteszünk valamit, hogy hibázunk. Azonban biztos, hogy tartanunk kell ettől?

Szerintem mindenkinek ismerős lehet ez az érzés. Mikor félünk, hogy elhibázunk valamit az általunk szétszedett mosógép vagy autó összeszerelése közben. Mikor félünk, hogy az előadásunk alatt valami ostobaságot mondunk, mert annyira idegesek leszünk. Mikor félünk valamitől, mert az számunkra ismeretlen.

Olykor ez az érzés annyira felülkerekedhet rajtunk, hogy bármi is járjon a fejünkben, ezek a kételyek eloszlatják az ambíciónk és bele se vágunk abba, amit szeretnénk.

Vagy egy-két hibázás után felhúzzuk magunkat és abbahagyjuk azt, amit csinálunk mondván, hogy ehhez nincs érzékünk.

Ilyen alkalmakor pedig csak két dolog áll a mi utunkban: a hozzáállásunk és az egonk.

Miért hiszed azt, hogy hibázni rossz

Mikor hibázunk, könnyen érezhetjük azt, hogy nem vagyunk elég jók. Hogy nem értünk semmihez. Nincs érzékünk a dolgokhoz. Ez pontosan az egonk műve.

Az egonk által húztunk fel egy védelmi páncélt magunk köré, ami megsérül, mikor bizonytalanságot érzünk.

“Nincs erre nekem időm.”

“Minek kéne ezt tudnom?”

“Ez egy oltári nagy baromság!”

Sokkal könnyebb ezeket mondani közvetlenül bármilyen kudarc után, mert így könnyedén kihátrálhatunk a megoldandó problémák elől és nem fogjuk azt érezni, hogy bénák vagyunk.

Pedig csak az egonk hiteti el velünk, hogy azok vagyunk.

Edison talán minden hiba nélkül egyből megalkotta a villanykörtét?

“Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.” – Thomas Alva Edison

Képzeljük csak el, hogy milyen világunk lenne most, ha Edison az első kudarc után feladta volna.

A kudarc visz előre

Hibázni csak az tud, aki csinál is valamit.

Persze kényelmesebb inkább csak heverészni a kanapén a TV-t nézve vagy Facebook-ot görgetve, mert ugye így simán maradhatunk abban a kis burokban, amit az egonk épített körénk.

Hibázni a folyamat része.

Nincs olyan, hogy 0 hibafaktor. Bármibe is kezdünk bele az életben, el kell fogadnunk, hogy hibázni fogunk, mert elvégre emberek vagyunk. Ez a természetes.

“Mi a vereség? Nem más, mint tanulás: nem más, mint az első lépés valami jobb felé.” – Wendell Phillips

A legtöbbet tanulni a hibáinkból tudunk.

Egyedül tőlünk függ, hogy miként fogjuk fel ezeket. Visszamehetünk a kényelmes kis burokba, vagy megnézhetjük, hogy miért hibáztunk és mit tanulhatunk belőle.

Ugyanakkor, ideje lenne észrevennünk, hogy minden egyes kudarcunk alkalmával a világ tanítani akar nekünk valamit. Viszont, ha nem figyelünk rá, akkor az egész folyamat egy szenvedés.

Ezen kell csiszolnunk magunkat: hallgassunk és figyeljünk.

Mert minden hiba, kudarc, bukás mindössze csak annyit jelent, hogy szűkítettük a lehetőségeinket: még egy út, ami nem működik. Ennek örülnünk kéne, nem pedig háborogni miatta.

Szemléld kívülállóként a folyamatot

Nagyon könnyen össze tudjuk keverni az objektív történéseket a szubjektívekkel.

Objektív: hibát vétettünk.

Szubjektív: az a tapasztalat, érzés, következtetés, amit hozzárendelünk.

Miért ne tudnánk ezt úgy szemlélni, mint egy kívülálló?

Mikor a barátunknak, családtagunknak vagy a párunknak segítünk valamiben, ami nem megy neki elsőre, azt mondjuk vajon, hogy “szerintem ezt most abba is kéne hagynod, mert abszolút nem értesz ehhez” vagy azt, hogy “semmi baj, nekem sem ment elsőre, próbáljuk meg újra! Nézzük meg másik irányból az egészet.”?

Kezeljük akkor így önmagunkat is. Ha hibázunk beszéljük meg úgy magunkkal a dolgot, mintha egy barátnak segítenénk.

Nem az a lényeg, hogy nem működött valami, hanem az, hogy miért nem működött.

Kezeld egyszerűen a hibáid

Szokásunk túlbonyolítani mindent. Vegyük inkább egyszerűre ezt a hibafolyamatot.

Mikor hibát vétünk, vagy úgy érezzük, hogy kudarcot vallottunk, tegyük fel magunknak a következő kérdéseket:

  • Mik azok az okok, amik miatt hibáztam?
  • Miért történtek meg ezek?
  • Mit tudok csinálni, hogy a jövőben se ez, se hasonló hiba ne következzen be?
  • Milyen következtetést tudok ezekből levonni, amik előrébb visznek?

Ezen kérdések megválaszolásával máris előrébb jutottunk és azonosítottunk egy vagy több tényezőt, amik hibához vezethetnek és megfogalmaztuk, hogy mit tanultunk ezekből.

A hiba öröme

Talán furcsán hangozhat ez, de miután megértjük, hogy hibázni természetes dolog és olyan, amiből rengeteget tudunk tanulni, idővel azt fogjuk észrevenni, hogy bármibe vágjunk bele, szinte vágyni fogunk arra, hogy hibázzunk.

Így van, valóban vágyni fogunk arra, hogy hibázzunk.

Ekkor már tudni fogjuk, hogy mekkora potenciállal bír az, hogyan viszonyulunk a hibákhoz és hogy milyen sok mindent tudunk levonni és tanulni belőlük.

Miket tudtunk meg a hibázásról

  1. Hibázni nem rossz dolog.
  2. Hibázni emberi dolog.
  3. Mi döntjük el, hogy reagálunk a hibáinkra.
    1. Felháborodunk rajtuk, vagy
    2. Külső szemlélőként vizsgáljuk meg
  4. A hibáinkból rengeteg tudunk tanulni, ha
    1. nem ítélkezünk,
    2. megnézzük miért hibáztunk,
    3. letisztázzuk, hogy ne forduljon elő megint a jövőben, és
    4. megállapítjuk mi vonható le a hibáinkból.

Mit fogsz csinálni, mikor legközelebb kudarcot vallasz? Felháborodva abbahagyod, amit csináltál? Vagy higgadtan átgondolod, hogyan fordíthatnád az előnyödre?


Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak

Mi a véleményed erről?