Mégis mi a legrosszabb, ami történhet? – hogy vágjunk neki az ismeretlennek

Göblyös G. István · GONDOLKODÁSMÓD

De jó lenne belevágni valami újba, nem? Mondjuk egy vállalkozásba. Kezdeni egy YouTube csatornát, podcastet. Vagy akár egy blogot írni (neeem, ez nem személyes példa még véletlenül sem). Megannyi dolgot fontolgatunk a fejünkben, mégis a legtöbbször ezek a tervezési fázisig sem jutnak el, de miért?

Minden jó úgy, ahogy van – még akkor is, ha nem

A komfortzóna átka. Még ha nincs is így igazából, akkor is sikerül minden egyes alkalommal meggyőznünk magunkat, hogy miért ne vágjunk bele új dolgokba.

Hiába tudjuk, hogy számos, a fejünkben kavargó projekt megvalósítása által rengeteget fejlődnénk akár személyesen, akár kapcsolatilag, akár pénzügyileg.

De a kényelemérzet valahogy mindig visszaránt minket.

Félünk attól, hogy esetleg nem sikerül a tervünk, vagy nem úgy sül el, ahogy azt mi fejben kiterveltük.

Tartunk attól, hogy ha valamilyen kárt okozunk, azt nehezen vagy sehogysem tudjuk már visszafordítani.

Persze mindezt úgy meg tudjuk állapítani, hogy még egyetlen egy lépést sem tettünk a tervünk nem hogy megvalósítása, de tervezése felé sem.

Szóval, biztos, hogy jó kép alakult ki a fejünkben ezt illetően?

A nem cselekvés ára

Ugyanakkor jól el tudunk játszani azzal a gondolattal is, hogy milyen pozitív fordulatot venne az életünk az egyes tervek, projektek megvalósításával.

A gondolat-hullámvasút szinte fékezhetetlenül száguld a fejünkben kialakult csodás jövőt illetően, amit akkor élhetnénk, ha félelem és kételyek nélkül belevágnánk az ismeretlen, netán kihívást rejtő, új dolgokba.

Abba viszont szinte senki sem gondol bele, hogy mit veszítünk azzal, ha nem csinálunk semmit.

Bármit is szeretnénk véghez vinni, a legapróbb mozzanattól, a legösszetettebb tervekig, senki nem fogja helyettünk megcsinálni azokat.

Szóval, amit meg kell válaszolnunk magunknak, hogy mi a nem cselekvés ára.

Hova tart jelenleg az életünk? Ezt az utat követjük akkor is, ha nem lépjük meg a kényelmetlennek tűnő terveinket?

Pont ez az, amiért nem lépik meg sokan.

Mert a komfortzónán kívül esik.

Mert nem vall ránk.

Mert nem a megszokott cselekvésünket tükrözi.

Viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy még soha senki nem ért el semmi újat azzal, hogy mindössze a kanapén ücsörgött.

Csak a komfortzónánkon kívül vagyunk képesek jelentős fejlődést elérni.

Tényleg megfosztanánk magunkat megannyi tapasztalattól és élménytől csak azért, mert kicsit kényelmetlennek tűnik belevágni valami újba?

A célkitűzés nem elég

Ahogy fentebb is említettem, nagyon jól meg tudjuk jósolni a jövőnk alakulását abban az esetben, hogy már megvalósítottuk a tervünket. Elértük a célt és nagyszerű az életünk. De csak fejben.

Közelítsük meg a másik irányból. Mi történik, ha nem visszük véghez ezt a tervezett cselekvést?

Célkitűzés helyett csináljunk kételykitűzést.

Úgy bizony. Nevezzük nevén a félelmeinket.

Írjunk le mindent, amitől tartunk.

Mik azok, amiknek a bekövetkezésétől félünk?

Ha ezekkel már előre tisztában vagyunk, miért ne találhatnánk ki rájuk megelőző taktikákat?

Miért ne csinálnánk már az elejétől úgy ezeket, hogy elkerüljük ezen negatív események bekövetkezését?

Vagy, ha netán mégis bekövetkeznének, elmélkedjünk egy kicsit azon, hogy hogyan tudnánk ezeket helyrehozni.

Garantálom, hogy rá fogunk jönni, nem ezek a félelmek hoznák el a világvégét számunkra.

Ezek után gondoljuk végig, hogy ha nem tudnánk teljesen megvalósítani a tervünk, az milyen előnyökkel járna. Más szóval:

Milyen előnyökkel járna egy próbálkozás, vagy egy részleges siker?

Nem biztos, hogy teljesen véghez tudunk vinni, mindent, de ez nem jelenti azt, hogy az utunk során nem fejlődünk egyáltalán.

Már pusztán a kezdeti lépésekkel is tudunk fejlődést elérni, mert már akkor messzebbre jutottunk a legtöbb embernél: kiléptünk a komfortzónánkból.

Gondoljuk hát át, milyen előnyeink származhatnának ebből.

Végül pedig szembesítsük magunkat a kételykitűzés lényegével:

Milyen ára lenne a nem cselekvésnek?

Szellemileg, fizikailag, pénzügyileg, akárhogy. Hol lennénk mához fél évre, egy évre, három évre, ha a terveinket eltettük volna az elménk legmélyére alaposan elzárva a mindennapi gondolataink elől?

Ez az a pont, ahol szembesíteni tudjuk magunkat azzal, hogy majdhogynem semmi rossz nem származna abból, ha csak egy próbát tennénk.

Mégis mi a legrosszabb, ami történhet?

A kételykitűzés előnyei

Szerintem ez egy nagyszerű folyamat ahhoz, hogy továbbjussunk az elmélkedéstől a cselekvésig.

Elvégre a későbbiekben mégis hogyan szeretnénk visszagondolni az életünkre?

Úgy, hogy mennyi mindent tehettünk volna, csak nem volt meg bennünk a kellő bátorság belekezdeni?

Vagy, hogy mennyi mindent vittünk véghez véglegesen? Ha pedig nem is véglegesen, mi akkor is megpróbáltuk és nem bántuk meg, mert csak többek lettünk a tapasztalattal és az élménnyel.

Nem kell félni a kudarctól, hiszen ha valaki félre tudja tenni az egóját, az maga is belátja, hogy a kudarc az egyik legjobb tanító.

Az élet nem arról szól, hogy csak elmélkedjünk.

Nem véletlenül az ÉL igéből ered.

Éljünk hát és cselekedjünk!

Mert tényleg senki nem fogja helyettünk megcsinálni a terveinket, ha csak mi nem vesszük rá magunkat.

“Készítsük fel az elménket, mintha az élet legvégére érkeznénk. Ne halasszunk el semmit. Egyensúlyozzuk ki az élet könyveit minden nap… Az, ki minden nap az utolsó simításokat végzi az életén, soha nincs idő híján.”

Marcus Aurelius

BÓNUSZ – Kételykitűzés útmutató

Lehet, hogy kicsit zűrzavaros, hogy is kéne egy kételykitűzést megcsinálni.

Őszíntén szólva, nekem is az volt, mikor először találkoztam vele. Viszont, ha nem szánom rá az időt, hogy megértsem a lényegét, akkor ez az oldal sem lenne most.

Nekem is pont egy kételykitűzés tette fel az i-re a pontot.

Bele is gondoltam, hogy ha nekem segített ez a módszer, akkor másnak is segíthet.

Ugyanakkor, mivel sehol nem találtam egy rendes útmutatót, készítettem egyet, hogy neked ne kelljen annyit ülnöd fölötte, mint nekem kellett.

Alább megtalálod az általam készített letölthető, kinyomtatható és kitölthető Kételykitűzés útmutatót.

Lépésről lépésre leírva a menetét, utasításokkal és megjegyzésekkel.

Kellemes kételykitűzést! 😉

Mi a véleményed erről?