Lélekről és szenvedésről

I. Egy ötlet, vagy elmélkedés tőlem

Szinte mindig igyekszünk elkerülni az olyan pillanatokat, amik kellemetlenek lehetnek. Mikor bizonytalanok vagyunk a végkimenetelt illetően és félünk, hogy fájdalommal fog minket eltölteni, ha nem a tervünk szerint alakulnak a dolgok.

Mikor kudarcot vallhatunk.

Mikor elbukhatunk.

Mikor kirúghatnak.

Mikor visszautasíthatnak.

Mikor összetörhetik a szívünket.

Úgy kerüljük az ilyen szituációkat, hogy igyekszünk megőrizni a kétes állapotunkat. Azt az állapotot, ami bizonytalan; hiszen nem rajtunk múlnak.

A szenvedéstől nem tartanunk kéne, hanem — akármilyen őrülten hangzik — keresni azt. Az érésünket soha nem azok a pillanatok fogják segíteni, amik egyszerűek. Amikhez nem kell erőfeszítés, hogy átvészeljük őket. Ezek a pillanatok a lelkünket erősítik. Ami “úgy viselkedik, mint egy boltozat: — írja Viktor Frankl — egy düledező boltívet oly módon stabilizálnak, hogy — megterhelik. Úgy tűnik az emberi lelket is azáltal lehet megerősíteni — legalábbis bizonyos fokig és bizonyos határokon belül —, hogy terhelésnek tesszük ki.”


II. Egy idézet mástól

Lucius Annaeus Seneca római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi, az unokaöccsének küldött levelében, a lelki erőről:

“Nem bocsátkozhat nagy lelkesedéssel küzdelembe az az atléta, akin még sohasem volt kék folt; az azonban, aki már látta folyni saját vérét, s akinek recsegtek a fogai az ökölcsapás alatt, az, aki földre tiporva egész testével érezte ellenfelének súlyát s nem vesztette el bátorságát, bár letiporták, aki mindig dacosabban ugrott fel, ahányszor csak elbukott, az nagy reménnyel száll küzdelembe. Nos, hogy folytassam ezt a hasonlatot, a sors már sokszor föléd kerekedett, de te mégsem adtad meg magad, hanem felugrottál, és még keményebben álltál helyet. Nagy mértékben fokozódik a lelki erő, ha próbára teszik.”

Forrás: Erkölcsi levelek XIII. 2-3.


III. Egy kérdés neked

Mitől akarom megkímélni magam a kényelem kedvéért?


IV. Bónusz tartalom

Könyv:

Tara Westover: A tanult lány

Egy anarchista apa, aki nem engedi a gyerekeinek, hogy oktatási intézményben tanuljanak és egy lány, aki szomjazza a tudást. Nyomon követhetjük egy lány fejlődését, hogy növi ki a családja megszokott életmódját és -felfogását, hogyan válik felnőtté és milyen folyamatok játszódnak le benne érzelmileg. Számomra lehengerlő egy történet.


Küldd el annak ezt az üzenetet, akinek szerinted szüksége van rá.

Minden jót a következő hétig,

Göblyös G. István

“Út a tudatosság felé”


Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak

Mi a véleményed erről?