Hogyan előzd meg a kiégést

Göblyös G. István · PRODUKTIVITÁS

Mikor rátalálunk a produktív élet rejtelmeire gyorsan képesek vagyunk elfelejteni a határokat és amint elkészülünk valamivel még több dolgot szeretnénk befejezni. Meg még egyet. Meg még egyet. Egészen addig, amíg el nem jutunk egy bizonyos pontig, amit úgy hívnak: kiégés.

A produktivitás alapköve

Megvan a szituáció, mikor egyszerre próbálsz válaszolni egy emailre, lebonyolítani egy telefonhívást, miközben ahogy felállsz a géptől a telefonnal a kezedben rohansz a konyhába, mert az ebéd mindjárt odaég? (Nekem sincs.)

Viszont akármilyen produktívnak éreznénk is magunkat ilyenkor, sajnos egyáltalán nem lennénk azok.

Az emialben mindent elgépelnénk, majd rossz címre küldenénk el.

A telefonon keresztül jönne a kérdés, hogy “Hallottad mi történt a suliban?” mi meg valami ilyesmit válaszolnánk: “Jajajaaa tök jól vagyok és veled mi újság?”, természetesen rohanva és hadarva.

Ezeken felül pedig még az ebéd is kuka lenne, mert nem tudtunk volna rá figyelni.

Az oké, hogy a számítógépünkön, vagy telefonunkon is általában több minden van megnyitva, de tudjuk őket egyidejűleg használni? (Nem, osztott képernyővel sem megy, próbáltam… kéne még egy plusz kéz)

Mikor tudjuk, hogy a való életben nem működik a multitasking, akkor mégis miért szeretnénk annyira elérni azt?

Megsúgom neked, hogy az emberek nem képesek egyidejűleg több tevékenységet végezni. Itt pedig nem csak a pontosan egy időben végzett dolgokra kell gondolni, hanem olyanokra is, mikor két percenként váltogatunk a feladatok vagy tevékenységek között.

Ha produktívak szeretnénk lenni, akkor azt nem azzal fogjuk elérni, hogy minél több mindent viszünk véghez minél kevesebb idő alatt, hanem, hogy csak egy dologra koncentrálunk.

Gondoljunk csak bele, mikor végzünk hamarabb egy feladattal, ha a fókuszunk 100%-át ráirányítjuk, vagy mikor csak 20-at, mert a többi 80 elmegy a TV és a reklámok háttérzajára, a másik szobában zajló párbeszédekre és arra, hogy folyton félbeszakítanak minket munka közben?

Ez a produktivitás lényege, mikor be szeretnénk fejezni valamit:

Koncentráljunk arra az egy feladatra.

Még, még, még

Hurrá! Sikerült befejeznünk a kitűzött feladatunk. Annyira jól érezzük magunkat, ahogy szabadul fel bennünk a dopamin, hogy azt gondoljuk, most lendületben vagyunk és belefér még egy feladat, mert annyira jó befejezni a teendőket.

Na kész a második is! Ugorjunk neki a harmadiknak. Meg a negyediknek, és így tovább.

Csináljuk ezt napokon, heteken át, míg eljutunk arra a pontra, hogy egyből elkezd fájni a fejünk, amint meglátunk egy teendőt és csak panaszkodni tudunk mindenre amit csinálunk, holott azelőtt annyira élveztük mindazt.

Cél elérve: kiégés.

Szóval igen, ez voltam én.

Sajnos nem is egyszer jutottam el már eddig a pontig, viszont most már fel tudom ismerni és szeretném, hogy más tanuljon a hibámból.

Ha olvastad az előző bejegyzéseket, akkor tudhatod mit jelent a hedonikus adaptáció.

Itt pedig pontosan ugyanannak a jelenségnek lehetünk a szemtanúi.

Vágyunk arra, hogy befejezzünk egy feladatot → viszont amint befejeződik, értékét veszti → új feladatot szeretnénk megcsinálni. Újra és újra és újra.

Ugyanakkor nem hagyunk időt magunknak arra, hogy feldolgozzuk mennyi mindent csináltunk eddig.

Miért nem értékeljük az eddigi munkánkat? Miért nem hagyunk magunknak egy kis pihenőt?

Megelőzés, nem utókezelés

Valószínűleg kevesebb ember tud azonosulni ezzel a felállással. Munka és munka pihenő nélkül. Viszont, mikor valaki megtalálja azt, amit igazán szeret csinálni és nem érzi az azzal töltött időt munkának, könnyen áteshet a ló túloldalára, mivel az ugyanolyan energiát igénylő tevékenység, amiben szintén el tudunk fáradni.

Mikor megtalálod ezt, vagy esetleg már megtaláltad, remélem eszedbe fog jutni ez a bejegyzés, hogy segítsen rajtad.

Ahhoz, hogy megelőzzük a kiégést három dolgot kell tennünk: reflektálni, értékelni és figyelni.

Na de, hogy néz ki ez gyakorlatban?

Egészen egyszerű.

Reflektálás

Mikor valamit befejezünk, álljunk meg és reflektáljunk az egész folyamatra, ami 0. lépéstől az utolsóig elvezetett. Mikor kezdtük a feladatunkat? Mennyi ideig tartott? Nehéz volt megcsinálni? Elrontottunk közben valamit, amit plusz időbe telt kijavítani? Hai igen, mire figyeljünk hasonló szituációknál, hogy ez ne következzen be megint?

Ha szembesítjük magunkat a feladatink súlyával és idejével, könnyebb értékelni őket és nem pedig egyből a következőre ugorni. Minden elvégzett feladat megérdemel egy kis ünneplést. Legyen az egy nagy fellélegzés, hogy kész van, a kedvenc számunk meghallatása, vagy annak elújságolása egy barátnak.

Értékelés

Nekem őszintén a heti és havi értékelés vált be, de van aki a napit szereti, így előtted a lehetőség, hogy hogyan csináld. Az elv ugyanaz, de most vegyük a heti értékelést.

Minden pénteken vagy vasárnap (attól függően, hogy mikor van időnk vele foglalkozni) üljünk le és írjuk le, hogy értékelnénk a heti teljesítményünket. Miket csináltunk? Hogy éreztük magunkat a héten? Ha kimerültnek, valószínűleg többet csináltunk, mint kellett volna (persze csak akkor, ha nem más miatt voltunk fáradtak). Ha még terhelhetőnek érezzük magunkat, akkor hajrá. Viszont minden héten szánjunk erre pár percet, hogy nyomon tudjuk követni mind az önmagunk állapotát, mind pedig a tevékenyégeinkét.

Így könnyen láthatjuk, hogy ha ez zsinórban a harmadik hét, mikor azt írtuk le, hogy úgy érezzük nem haladunk sehova a feladatainkkal és azok mintha agyonnyomnának bennünket, akkor valószínűleg közeledünk egy kiégéshez és itt az ideje egy kis szünetet tartani.

Figyelem

Figyeljünk önmagunkra. A mozzanatainkra, az érzetünkre a teendőkkel kapcsolatban, a fenntartott figyelmünkre, a fáradtságunkra.

Mikor úgy érezzük, hogy valami nem stimmel, kérdezzük meg magunktól:

Miért érzem magam [olyannak, amilyennek]? – fáradtnak, figyelmetlennek, kedvtelennek, lassúnak, kontraproduktívnak, stb.

Akár meg is csinálhatjuk ilyenkor az öt miértet.

A lényeg, hogy ne hagyjuk az érzést csak úgy lebegni.

Nem véletlenül jelez a testünk vagy az elménk: valami nem stimmel.

Ez hát az én tapasztalatom a produktivitást és a kiégést illetően. Remélhetőleg neked már így nem kell ezt az utat végigjárnod (vagy legalább nem annyiszor) most, hogy ezek a kis technikák a birtokodban vannak.


Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak

Mi a véleményed erről?