Egyensúlyról és jelenről

I. Egy ötlet, vagy elmélkedés tőlem

Szeretünk fejben a távoli jövőben lenni. Azon gondolkozni, mit fogunk csinálni holnap, a jövő héten vagy egy év múlva. Szövögetjük a terveinket, az álmainkat és a nagy mentális kalandozások közepette észre sem vesszük — még egy nap eltelt. De nem csináltunk semmi érdemre méltót.

A jövőnk túlzott tervezgetése eltereli a figyelmünket a jelenről. A mai napról. Lehet, hogy nem ott vagyunk most, ahol lenni szeretnénk, de akkor is itt vagyunk. Ebben a pillanatban pedig semmi másra nem kell koncentrálnunk csak arra, amit csinálunk. Hiszen ha képesek vagyunk teljes odaadással, figyelemmel és elszántsággal a dolgunkat végezni — legyen szó tanulásról, munkánkról, vagy egy beszélgetésről — az ugyanúgy jellemez minket, mint ha félvállról vennénk a dolgokat.

Az élet igazságos. Ha most képesek vagyunk figyelni csak a mára, csak arra, ami most történik, idővel el fogunk jutni oda, ahová mindig is kívánkoztunk. Csakhogy ez nem egy fizikai hely lesz — hanem egy mentális: ez az egyensúly.


II. Egy idézet mástól

Lucius Annaeus Seneca római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi, az unokaöccsének küldött levelében, a jelenről:

“Az életnek az a legnagyobb hibája, hogy mindig befejezetlen, valamit mindig elhalasztunk belőle. Aki naponként megteszi életművén az utolsó simításokat, annak nincs szüksége több időre, pedig ebből a hiányból származik a jövőtől való félelem és az utána való, lelket mardosó sóvárgás. Nincsen szerencsétlenebb dolog, mint a fölött találgatózni, hogy az eljövő események hová fejlődnek. Bármekkora is és bármilyen is legyen az, ami még hátra van, az aggódó lélek leküzdhetetlen félelemtől hánytorog. Hogyan kerüljük el ezt a gyötrődést? Csak egy módon, ha életünk nem nyúlik előre, ha lezárul önmagában. Az függ ugyanis a jövőtől, akinek a jelene tartalmatlan.”

Forrás: Erkölcsi levelek CI. 8.


III. Egy kérdés neked

Arra koncentrálok, amit jelenleg csinálok, vagy hagyom elterelődni a figyelmem?


IV. Bónusz tartalom

Dokumentumfilm:

Marina Abramovic: The Artist is Present

A művésznő egyszerűnek — és talán elsőre unalmasnak — tűnő mutatvány talált ki: csendben, mozdulatlanul, étel és ital, valamint mosdószünetek nélkül ül egy faasztalnál, szemben vele egy üres székkel, amire bárki leülhet, hogy felvegyék egymással a szemkontaktust. Ezt mind napi nyolc órában, heti egy pihenőnappal, három hónapon keresztül. Ami összesen hétszázötven órát jelent. Ez idő alatt ezer ember tekintetével találkozott. Mégis mi volt ebben különleges? Az, hogy a művésznő végig jelen volt.


Küldd el annak ezt az üzenetet, akinek szerinted szüksége van rá.

Minden jót a következő hétig,

Göblyös G. István

“Út a tudatosság felé”


Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak

Mi a véleményed erről?