Az önfejlesztés halott

Göblyös G. István · GONDOLKODÁSMÓD

Sokunk eljut oda, hogy megismerkedik azzal a kifejezéssel, hogy önfejlesztés. Amit a többség nem tud viszont, az az, hogy mégis mit takar pontosan ez. Vagy hogy miért csinálja első soron.

A diéta mentalitás

Ismerősek ezek a címek? “Ezzel az étrenddel 10 kilót fogytam 2 hét alatt.” “Lapos has, mindössze 5 nap alatt ezzel a diétával.” “Kövesd ezt a diétát, hogy megszabadulj 5 kilótól, mindössze 3 nap alatt!”

Szeretjük a kecsegtető és gyors eredményeket. Pont ez a baj. Mindent azonnal akarunk. Ez a diéta mentalitás: minél több eredményt, minél kevesebb idő alatt, a lehető legminimálisabb energiabefektetéssel.

Annyira hozzászoktunk a rohanáshoz, hogy az élettel is rohanni akarunk. Egyre több ember akarja lesprintelni azt a távot, ami inkább egy maratonnak felel meg, egy olyan pályán, amelynek az a neve: élet.

Ennek pedig egy pofon egyszerű magyarázata van: csak az eredményeket látjuk.

Mindent most és azonnal

Mikor látjuk, hogy ki mennyi mindent ért el, legyen szó egy versenyen nyújtott teljesítményről, egy mérföldkőről az életben, vagy egy cél eléréséről, egyszerűen irigyek leszünk.

Nincs mit szépíteni ezen. A másiknak jó, nekünk nem. És ezt nem is szeretnénk ennyiben hagyni.

Ritka a teljesen őszinte elismerés és gratuláció, mert valahol mélyen, legbelül akkor is irigykedünk a másikra.

Pusztán azért, mert többet ért el, mint mi.

Márpedig az, amit ő elért, most már nekünk is kell. Most. Azonnal.

Viszont nagyon kevesek látnak az eredmények mögé. Sokan nem akarják elfogadni, hogy jelentős sikereket és eredményeket elérni bizony egy módon lehet: munkával.

Ezt a lépést viszont szinte mindenki ki szeretné hagyni, hogy egyből a jól megérdemelt jutalomhoz ugorjunk.

Mert ugye ezeket is látjuk: az overnight success. Mikor azt mondják, hogy valaki egy éjszaka alatt lett sikeres. Egy nap alatt lett milliomos és a többi.

Ezek jó és figyelemfelkeltő szalagcímek. Az emberek szeretik a “csodákat” és a “tehetségeket.” Szeretik azt hinni, hogy valaki egyik pillanatról a másikra sztár, bajnok vagy milliomos lesz.

Viszont ilyen nincs. Az igazság az, hogy mindezek eléréséhez több 1000 óra munka, gyakorlás és befektetett energia kell. Csak hát ugye ki kattintana arra, hogy “Miként lett xy olimpia bajnok 5000 órányi edzéssel a háta mögött”, mikor van olyan is, hogy “10 milliót, egy éjszaka alatt. Így legyél sikeres 24 óra alatt.” Nem ismerős valahonnan? Ja de… diéta.

Valaki tudja még, mi az, hogy hosszútáv?

Abszolút erre állt be az agyunk. Minden eredményt a lehető legrövidebb idő alatt akarunk. És pontosan ez a bajom azzal a kifejezéssel is, hogy “önfejlesztés.”

Sajnos amikor valamilyen terület nagyobb figyelmet kap a médiában, akkor kénytelenek az emberek kicsit átfogalmazni a dolgokat, hogy eladható legyen. Ahhoz pedig, hogy eladható legyen, ki kell használni az egyik rossz tulajdonságunkat, ami a lustaság.

Így pedig az elmúlt időszakban jöttek a hasonló címek az önfejlesztés kategóriájában is. “Így olvass el egy 200 oldalas könyvet 1 óra alatt.” “Ez 3 szó teljesen megváltoztatja az életed.” “Csináld ezt most és soha többé nem fogsz halogatni.”

Miután pedig már csak ilyenekkel próbálják megtömni a fejünket, az egyre ködösebb lesz, ahogyan a céljaink is és egyszerűen megfeledkezünk arról, hogy mit jelent az “önfejlesztés”, ami már nekem nem hordozza az igazi jelentését önmagában.

“A tanulás nem felkészülés az életre, A tanulás maga az élet.” – John Dewey

Ezt nem vagyunk hajlandóak elfogadni. Hogy van olyan dolog, amit nem lehet elérni. Aminek nincs vége. Valami, ami egy egész életen át tart.

“És ne mondd már nekem, hogy az pont a…”

Tanulás

Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy amint befejezzük valamelyik oktatási intézményben töltött időszakunkat, akkor végre hátat fordíthatunk a tanulásnak és soha többé nem kell foglalkoznunk vele.

Ezt a hozzáállást valószínűleg a jelenlegi oktatási rendszernek köszönhetjük, amely ahelyett, hogy megtanítana minket arra, hogy hogyan és miért jó tanulni, inkább megutáltatja velünk azt.

Meg kell tanulnunk ezt meg azt, de senki nem segít abban, hogy mi magának a tanulásnak a folyamata. Folyton azt kérdezzük, hogy mégis hol fogjuk alkalmazni az életben a másodfokú egyenlet megoldóképletét. Viszont azt nem vesszük észre, hogy nem is feltétlenül a tananyagot fogjuk hasznosítani az életünkben vagy azt, hogy hogyan kell megoldani egy matek példát, hanem a gondolkodásmódot ezek mögött.

Itt pedig rájöhetünk, hogy a tanulás megutáltatása nem csak az oktatási rendszer hibája, hanem a miénk is. Mert ahelyett, hogy azt látnánk, mennyi (igaz, olykor felesleges) információhoz és tanulsághoz jutunk hozzá, vagy hogy mennyit profitálnánk ezekből a jövőben, ha figyelnénk, csak azt látjuk, hogy “aahjj… még ezt is meg kell tanulni.”

Nem tudjuk, hogy miért tanulunk.

Persze a közhelyeket nap, mint a nap fejünkhöz vágják:

“Azért kell tanulnod, hogy jól fizető állásod legyen.”

“Ha ezt nem tanulod meg, nem fognak felvenni az egyetemre és nem lesz karriered.”

“Most kell tanulnod, mert most még megteheted.”

Minden “tanács” pusztán az eredményre irányul. Arra, hogy mit érhetünk el. De egyik sem irányul arra, amit valójában jelent a tanulás.

Hogy többek és jobbak legyünk emberként.

Önfejlesztés Hogy is kell élni?

Mert ugye mindenre megtanítanak minket, csak az életre nem. Ez veszett el a köztudatból és az önfejlesztésből is.

Nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy van olyan dolog, amit nem tudunk. Az a dolog pedig pont az élet.

Mindig csak a rövidebb utakat (a shortcut-okat) keressük azt remélve, hogy van valahol egy gomb, amit ha megnyomunk, minden megváltozik.

Az önfejlesztésnek pedig egy életre szóló folyamatnak kéne lennie. Nem időszakosnak.

De olykor már akaratlanul is felvesszük a diéta mentalitást nem csak erre, hanem bármire az életünkben.

Így hát én már nem is mondom senkinek, hogy szeretem az önfejlesztést. Nem is arra irányul egyik tevékenységem sem.

Egyszerűen egy, önmagamnak tett fogadalom visz előre.

Hogy minden nap tanuljak valami újat. Hogy minden nap, ha csak egy kicsivel is, de jobb legyek a tegnapi önmagamnál. Hogy minden nap fejlődjek valamiben.

Számomra ezt jelenti “önfejlesztés.”

Nem egy rövid távú, gyors, néhány napos, hetes, hónapos vagy éves folyamat.

Hanem olyan, ami soha nem ér véget.

Az önfejlesztés egy életstílus. Hogy miként éljük az életünket.

A boldogsághoz hasonlóan ez sem egy úti cél.

Hanem az utazásnak egy módja.

Ez az út pedig addig tart, amíg hajlandóak vagyunk sétálni rajta, azzal a tudattal, hogy nincs a végén célvonal.


Ha tetszik ez a tartalom, akkor tetszeni fog a Két Perc Kedd hírlevelem is, ahol minden kedden küldök a feliratkozóknak 1 elmélkedést, 1 idézetet, 1 kérdést és egy bónusz tartalmat.

Iratkozz fel

És kapsz egy ajándék PDF-et:
5 Kérdés, amik mindent megváltoztattak

Mi a véleményed erről?