A kulcs egy kiegyensúlyozott élethez

Göblyös G. István · GONDOLKODÁSMÓD

Nap, mint nap láthatjuk és tapsztalhatjuk, ahogyan mindenen képesek vagyunk aggodalmaskodni. Legyen szó munkahelyi problémáról, nehézségről, az egészségünkről, vagy más egészségéről, egy fel nem tett kérdés válaszától. De ami a leggyakoribb: olyan dolgok miatt aggódunk, amik csak a fejünkben léteznek.

“Többet szenvedünk képzeletben, mint valóságban.”

Seneca

Ha folyton aggodalmaskodunk egyszerűen képtelenek vagyunk kiegyensúlyozottan élni. Mindig ott motoszkál bennünk az a kis stressz és nyomás, amit éppen bármi miatt érezhetünk. A folytonos stressz szinte mindennapi jelenséggé vált mára. Olykor azt veszem észre, mintha a tudatukon kívül élveznék is ezt az emberek.

De ki ne szeretne egy kigyensúlyozottabb, nyugodtabb életet élni?

Ilyenkor természetesen jönnek a kifogások, hogy az “életkörülményeim nem engedik meg, hogy ne stresszeljek” vagy a kapcsolataink, anyagi-, lelki-, fizikai állapotunk.

Had mondjam el, miért is tévedünk mindannyian.

Az irányítás illúziója

Miért aggódunk és stresszelünk minden elképzelhető apróság miatt? De tényleg. Minden. Apró. Dolog. Miatt.

Amit csak el lehet képzelni.

Valószínűleg azért, mert azt hisszük, hogy mi irányítjuk a történéseket és nagyban függ tőlünk a végkimenetel.

Ha továbbra is így éljük az életünket, akkor felkészülhetünk a folytonos stressz kiváltotta rendszeres szorongásra, a panaszkodásokkal teli mindennapokra és egy boldogtalan, olykor depresszív életre.

Vagy tehetünk egy egyszerű felismerést.

Nem vagyunk mindenre kihatással. Nem tudunk mindent irányítani. Ha pedig nem tudunk valamit irányítani, akkor miért aggódunk miatta?

Annak, hogy mit irányíthatunk több változata van. Had mutassam be neked az irányítás 3 ágát.

Az életben minden történést, minden eseményt három kategóriába sorolhatunk be. Vannak, amiket teljes mértékben mi irányítunk, függetlenül bármilyen külső tényezőtől. Az irányíthatlanok azok, amik kimeneteleire abszolút nincs semmi hatásunk. Végül pedig azok, amiket részben tudunk irányítani.

Irányíthatatlan

Azok a dolgok, amik mindenképp be fognak következni, nem számít mit csinálunk.

Ilyen például az éjjelek és nappalok körforgása, az idő múlása, az időjárás, a múlandóság, a halál.

Mikor esernyő nélkül indulunk el valahova, sötét felhőket látva. De azt mondjuk magunknak, hogy úgysem fog esni. Aztán mikor jól elázunk, csak szitkozódunk, holott tudjuk, hogy az időjárást nem tudjuk befolyásolni.

Olyan külső tényezők közé tartozik, amire az ember nem tud hatni. Lehettünk volna megfontoltabbak és előrelátóbbak. De nem voltunk. És hagyjuk, hogy rámenjem a kedvünk?

Irányítható

Na de mégis mi lehet az, ami csakis kizárólag tőlünk függ?

Amibe abszolút nincs beleszólása senki másnak.

Mi magunk választjuk meg a saját hozzáállásunk.

Ez az egyetlen dolog, ami csak tőlünk függ. Nem a külső történések számítanak, hanem az, hogy hogyan reagáljuk le őket.

Mikor negatív események állnak elénk az életben és úgy érezzük, hogy csak pofonokat kapunk, nem könnyű nyugodtan kezelni a helyzeteket.

Mégis mi vagyunk azok, akik eldöntik, hogy magunkba fordulunk-e, vagy más nézőpontból közelítjük meg az eseményeket.

A mi döntésünk, hogy az áldozatot szeretnénk-e játszani, vagy a saját magunk megmentőit a negativitástól.

Félig üres vagy félig teli pohár?

Örülök, hogy van poharam.

Részben irányítható

Talán ez a rész ültethető be a legjobban a mindennapokba.

Vegyünk például egy pingpong játszmát. Lehetünk bármilyen felkészültek és edzettek, lehet akármilyen jó a koncentrációnk, a játszma kimenetele sose csak tőlünk fog függeni.

Mindig lesz rá esély, hogy a másik játékos jobb nálunk.

Pont ezért, ha az a célunk, hogy “Megnyerem a játszmát.“, akkor egyből a kudarc és csalódottság veszélyének tesszük ki magunkat, mivel külső célt tűztünk ki és elfelejtettük, hogy mi az, amit mi irányítunk.

Miért nem az a célunk hát, hogy “A legjobb képességem szerint fogok játszani.

Nem másnak kell bizonyítanunk, hanem saját magunknak.

Nem okolhatunk mást a saját kudarcunk miatt, ha nekik nem volt beleszólásuk a mi belső célunk végkimenetelében.

Miért éljünk stresszben, mikor élhetünk nyugalomban is?

Mikor legközelebb aggódunk valami miatt, vagy stresszelünk rajta, jusson eszünkbe, hogy az a dolog a mi irányításunk alá tartozik-e vagy sem.

Ha nem, felesleges tovább kínozni magunkat.

Ha igen, változtassunk rajta.

Ha pedig csak részben, akkor tudjuk, hogy belső célt kell felállítanunk, külső helyett.

Ez a kulcsa a nyugodt és kiegyensúlyozott életnek.

“Az elméd felett van hatalmad – nem a külső események felett. Vedd ezt tudomásul és erőre lelsz.”

Marcus Aurelius

Mi a véleményed erről?