Miért nem tudunk korán kelni – hogyan váljunk morning personná

Göblyös G. István · SZOKÁSOK

A korán kelő – avagy a morning person

A jó öreg morning person ugyebár. Az a bizonyos, aki mindennap 4:00-kor, ahogy kipattan az ágyból elmegy futni 10 km-t, majd lezuhanyzik, nyújt fél órát, meditál még egy felet, leül olvasni egy órát, leírja napi teendőit, kávét főz, reggelit készít magának, de ha kell az egész családnak is, elviszi a gyerekeket a suliba és még idő előtt ér be a munkahelyre és tádám. Sikeresen belezsúfolt 4 és fél órányi tevékenységet a reggelébe, amire igazából csak 3 órája volt. Tiszta időutazó.

Na nem erről szeretnék írni.

A legtöbb korán kelős történet arról szól, hogy a sikeres (vagy elvetemült) személyek teljesen embertelen időben kelnek fel, hogy egy fél műszaknak megfelelő tevékenységet végezzenek el a reggelben.

Én másról szeretnék beszélni.

Mind voltunk ott. “Holnap korán kelek fel.” Legyen az 5:00, 6:00 vagy 7:00. Mindenkinek más korán kelni. Nincs rá egységes megfelelő, de nyilván nem is a déli 12 az.

Viszont hiába állítottuk be jó koránra az ébresztőnket, valahogy az egyetlen gomb, amit láttunk, az a szundi volt. Egyszer. Kétszer… ötször. Ne tagadd, velem is megesik. Mert olyan jól esik a meleg ágyban lenni.

A cél hiánya

Általában, ha valaki korábban szeretne felkelni a szokásosnál, azt valamilyen céllal teszi.

De mi az a cél? Pontosan definiáltuk? Leírtuk valahova? Van, aki számonkérhet, hogy tartjuk-e magunkat hozzá?

A korán kelés akkor a legnehezebb, ha nincs egy jól megfogalmazott célunk. Cél nélkül felkelni egyenlő a fetrengéssel az ágyban. Mivel nincs miért kikelnünk az ágyból, nem is fogunk.

Ez a különbség a proaktív és a reaktív reggel között.

Reaktív reggel

Általábal abból áll, hogy felkelés után még az ágyban feküdve görgetjük a Facebook-ot vagy az Instagram-ot, kihagyjuk esetleg a reggelit és kapkodva készülünk el, talán még sikerül el is késnünk a munkából.

Nem hagyunk időt magunknak, az elménknek, hogy felfogja, reggel van.

Helyette egyből információkkal kezdjük bombázni, üzenetekkel, Facebook posztokkal, hírekkel.

Kimarad az énidő. Pedig ez egy elengedhetetlen része egy jó reggelnek mégsincs idő szánva rá. Ráadásul nem csak a reggelünkből, de az egész napunkból sem.

Proaktív reggel

Amiben különbözik a reaktívtól, hogy ez tudatosan indul.

Hagyunk időt magunknak.

Ilyenkor megvan a célunk, hogy miért szeretnénk hamarabb felkelni. Legyen az bármi: idő az olvasásra, hogy ne kelljen rohanni reggelente, edzeni még minden előtt, megtervezni a napunkat.

Vedd ezt egy személyes kihívásnak: bármennyi időt is jelölsz ki magadnak reggel, legyen az fél óra vagy egy óra. Amíg nem végezted el a kijelölt teendőd, ne nyúlj a telefonodhoz.

Kapcsold ki a wifit és mobilnetet lefekvés előtt, hogy reggel semmilyen értesítés ne terelje el a figyelmed, ha azon kapcsolod ki az ébresztőt. Hidd el, felemelő érzés, mikor a napod legelején nem másokkal foglalkozol, hanem magaddal. Néha kicsit önzőnek kell lennünk.

Viszont a lényeg tényleg ez: a cél.

Ugyanakkor, nem mindegy, hogy azt a célt hogyan fogalmazzuk meg. Erről ebben a bejegyzésben olvashatsz, amiben a megtalálod a gondolkodásmódot az új szokások kialakítása mögött.

Nekem is volt megannyi sikertelen próbálkozásom a korán keléssel. Legtöbbször egy-két napig tartott, olykor sikerült kihúzni egy egész hétig. Majd jött a hétvége és felborult minden.

Egy kis botlás után pedig a második már nem is fáj annyira.

Cél, nem pedig kihívás

De akkor hogy lettem “morning person”?

Kijelöltem egy célt: minden nap szeretnék olvasni.

A legegyszerűbbnek az tűnt, ha kicsit hamarabb kelek fel és még mielőtt indul a nap, kezembe veszek egy könyvet és a következő fél-háromnegyed órát csak az olvasásnak szentelem.

Nem mondom, hogy mindig sikerül pontosan tartani magam hozzá.

Van mikor csak 10 percre jut idő, mert ugyebár ember tervez, Isten alkot.

De a lényeg, hogy akkor kell kitartanunk, mikor a legnehezebbnek tűnik. Ugyanis ez az a pont, ahol a legtöbb ember feladja.

Ha könnyű lenne, mindenki csinálná.

Ezen cikk írásakor kijelenthetem, hogy már 60 egymást követő napja olvasok könyvet minden reggel.

Mert fél órával korábban kelek a “kényelmesnél”.

Mert van célom felkelni.

És az a cél nem annyi, hogy csak egy könyvet elolvassak. Próbáltam nem egyszer, viszont úgy nem sikerült. Nagyobb cél kell.

Mikor kicsit tovább boncoljuk, rájövünk, hogy az én célom se pusztán az, hogy minden nap szeretnék olvasni. Hanem, hogy minden nap szeretnék tanulni valami újat.

Lehet, hogy a te célod az, hogy szeretnél egészséges és fitt lenni. Ezért a célodért kelsz fel minden nap hamarabb. Nem azért, hogy minden reggel fuss 5 km-t. Az csak egy teljesíthető része a végcélodnak.

Az ilyen jellegű céloknak viszont nincs olyan pontja, mikor azt tudjuk mondani, hogy “teljes mértékben elértem amit kitűztem magamnak” és már nincs mit tenni. Ha el is érjük a kívánt állapotot, legyen az fizikai vagy szellemi, fenn is kell tartanunk.

Pont emiatt tudja megőrizni a folytonosságát a korán kelés. Mint minden szokás ez is egy rítussá válik az idő elteltével és a végső célunkat szolgálja, amiről tudjuk, hogy nagyon közel kerülhetünk hozzá, de nem fogjuk ténylegesen elérni.

Talán kicsit lelombozónak tűnhet ez a kijelentés, de gondoljunk bele.

Ha a cél elérhető, akkor mi fog motiválni minket azután, hogy elértük?

Kis trükkök, amik segítenek

1. Cél-emlékeztető

Ami nekem hatalmas segítség volt az elején, hogy minden este, lefekvés előtt leírtam, miért szeretnék korán felkelni.

Mindig emlékeztettem magam, a célomra és hogy milyen lépéseket tudok tenni azért, hogy elérjem.

Akár papírra, akár a telefonunkba, a lényeg, hogy szánjuk rá azt a fél percet, míg leírjuk.

Nem tudom pontosan megmagyarázni, de nekem ez valóban segített. Valószínűleg a tudatalatti dolgozott. Mint mikor tanulunk valamit és úgymond hagyjuk “leülepedni” egy alvással, majd másnap érezzük, hogy tényleges jobban tudjuk.

Az volt az utolsó gondolatom lefekvős előtt, amit leírtam, és az volt az első gondolatom is, mikor felkeltem. Miután szokássá válik, már nem kell folyton emlékeztetni magunkat, mert tisztában leszünk a célunkkal.

2. Tegyük kényelmetlenné az ágyban maradást

Ne akarjuk átverni magunkat. Lehetünk bármennyi eltökéltek és elszántak, lesznek olyan napok, mikor az önfegyelmünk és a kényelmünk ellent akar majd mondani a tervezett korán kelésünknek.

Ilyenkor hiába gondoljuk azt, hogy “Úgyis fel tudok kelni, eddig is ment“, hidd el nekem, nem fog menni.

Úgy főleg nem, ha a fejed mellett van a telefonod és nagyon kényelmesen tudod a szundi gombot nyomkodni.

Ami nekem működik: nincs mellettem a telefonom este.

A szoba másik végében van, tehát ha szól az ébresztő, muszáj felkelnem és kikapcsolnom.

Kényelmetlenné kell tenni az ágyban maradást.

Viszont, még így is bele eshetünk a hibába, hogy azzal a lendülettel, ahogy felkelünk a telefonunkért nyúlva, egyből nyomunk egy szundit és már dőlünk is vissza az ágyba. Igen, velem is megesett, nem egyszer.

Ekkor jött az ötlet: ki kell iktatni a szundit teljesen.

Tehát, fogtam egy sima órát. Egy egyszerű órát, aminek a lényege, hogy nem a telefonom. Igaz, van rajta ébresztő, de megmondom őszíntén, nem tudom melyik gomb az és nem is érdekel. Én úgy veszem, hogy nincs lehetőségem szundit nyomni reggel, így biztosan fent kell maradnom, máskülönben elaludnék és már azelőtt elrontanám a napom, hogy elkezdtem volna.

3. A fények

Könnyű kelni, mikor világos van, ez igaz. De nem lehetetlen sötétben sem. Én is pont olyan időben kezdtem el, mikor még sötét volt, ahogy felébredtem. De ha nehezebb körülmények között sikerül, akkor a könnyebbek között gyerekjáték lesz, nem?

Tehát, ha még sötét van, mikor felkelünk, kapcsoljunk egyből lámpát. Tudassuk az elménkkel, hogy reggel van és nem csak mi őrültünk meg, hogy az éjszaka közepén akarunk mindenfélét csinálni.

4. A folytonosság a kulcs

Tudom, hogy ezt nagyon rossz lesz olvasni. De igen. Hétvégén is tartanunk kell magunkat a korán keléshez. Vagy nekem legalábbis ez vált be. Ha kimarad két nap, legalább ugyanannyi kell, hogy vissza tudjak állni.

Viszont mikor folytonosan, minden nap ugyanakkor kelek, a szervezetem egy idő után megszokja ezt a ritmust és szinte könnyű felkelni.

Kell egy kis kísérletezgetés, de ha elszántak vagyunk és megvan a célunk is, akkor sikerülni fog.

5. Ha nem alszunk jót, nem fog menni

Majd pihenek a sírban.” féle hozzállás valóban azt fogja eredményezni, hogy hamarabb találjuk magunkat ott, mint gondolnánk.

Nem szeretek nagyon tudományos lenni, de olvassunk el néhány cikket az alváshiány okozta tünetekről. Vagy, hogy mik is azok a tünetek.

Memória zavarok, hangulatingadozások, legyengyült immunrendszer, cukorbetegség kialakulásának a veszélye, alacsony nemi vágy, gondolkodási és koncentrációs nehézségek, figyelmetlenség, magas vérnyomás, súlygyarapodás, szívbetegség kockázata.

Mind a testünknek, mind az elménknek pihennie kell.

Én is azt hittem, hogy napi pusztán 6 óra alvás elég lesz, majd a negyedik-ötödik nap körül fejfájásokkal ébredtem, folyton aludnom kellett delutánonként, rosszabb volt a kedvem és abszolút kimerültnek éreztem magam.

Legalább 7 óra alvásra van szükségünk. Ez az alsó határ.

Ezt nem csak tapasztalatból írom, ha kicsit kutakodunk a témában, láthatjuk, hogy ez a határ.

A lényeg egy helyen

Vegyük át még egyszer, mikre kell figyelnünk, ha ténylegesen korán kelőkké szeretnénk válni.

  1. Legyen egy meghatározott célunk, ami nem csak egy pusztán teljesíthető személyes kihívás.
  2. Minden este emlékeztessük magunkat a célunkra azzal, hogy leírjuk, miért kelünk fel hamarabb.
  3. Legyen kényelmetlen reggel az ágyban maradás, ne a fejünk mellett legyen az ébresztőnk, hanem olyan messze, hogy fel kelljen kelni.
  4. Amint felkelünk, kapcsoljunk lámpát. Tudassuk a szervezetünkkel is, hogy reggel van.
  5. Törekedjünk a folytonosságra, keljünk minden nap ugyanakkor. Nyilván lesznek napok, mikor ez kivitelezhetetlen, de ne felejtsük el a célunkat és térjünk vissza rá mihamarabb.
  6. Ne aludjunk kevesebbet 7 óránál.
  7. Valamint, nincs telefon amíg nem végeztük el a kijelölt reggeli szokásunkat.

Ezek azok a dolgok, amik nekem működtek. Viszont ez nem jelenti feltétlen azt, hogy pontosan ugyanezek fognak neked is. Mindig kell egy kicsit kísérletezgetni, próbálgatni.

A lényeg az, hogy mikor nehéz lesz (mert az lesz, nem is egyszer), akkor nem szabad feladnunk.

Jusson eszünkbe ekkor, hogy mindenki itt adja fel, és mondjuk magunknak.

De én nem.

Mi a véleményed erről?